Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

928 K0LLÁNYI FERENCZ. szégyenére, s a hívek botrányára egyik községből a másikba. Mert másrészről a szerzesek nem mulasztották el az önmagukról megfeledkező és kötelességszegő testvéreket szeretetteljes módon is figyelmeztetni, kérni, hogy megbánva könnyelmű lépésüket, térjenek vissza fogadalmaik teljesítéséhez. Habár példáddal írja az egyik kusztosz az ilyen aposztatának nemcsak magadnak ártottál, hanem másokat is megbotránkoztattál, mindazonáltal az Isten nem fogja tőled megtagadni a megbánás könnyeit, és mi sem fogunk vonakodni téged visszafogadni. Jöjj tehát egész biztonsággal ebbe a zárdába, jöjj társaid körébe; tőlem nemcsak nincs mit tartanod, hanem még a tartományfőnöknél is mindent el fogok követni érdekedben. Ismételten kérlek, ne késedelmeskedjél, és ha ide nem jöhetnél, nyiss be valamelyik más közel eső kolostorba.1) A konstitucziók szerint, köteles js volt az elöljáróság az ily bűnbánó szökevényt visszafogadni. Ügylátszik azonban, hogy szerzeteseink csak abban az esetben tartották magukat ehhez a szabályhoz, ha alapos reményt tápláltak az illető javulási szándéka felől. Ellenkező esetben egyszerűen megtagadták visszavételét. Igv tett pl. az 1535-ki gyöngyösi káptalan, kimondván, hogy Toroczkói Jakabot nem kell visszafogadni, miután nincs remény javulására,2

) Hasonló határozatot hozott a herényi káptalan 1537-ben Bodoni Mihályra vonatkozólag, azzal az indokolással, hogy teljesen meg van romolva.3

) Ezen aposztaziák egy részének sajnálatos okát, már nem csupán az emberi gyarlóság roszravaló hajlandóságában, a könnyelműségben, vagy a fegyelmet elviselni nem tudó szellemben kell keresnünk, hanem más egyébben is. Több jel arra mutat, hogy a terjedő protestantizmus ebben az időben már ami szerzeteseink kolostoraiba is behatolt. Az Oláh-féle egyházlátogatási jelentésekből tudjuk, hogy a főesperesek 1559 és 1560-ban már nem egy szerzetest találtak a lutheranizmus szolgálatában. Sőt éppen ezek voltak az új vallás legbuzgóbb terjesztői s a katholikus egyház legkérlelhetlenebb ellenségei.4) Nem lehet ugyan kimutatni, hogy ezek éppen ami szerzeteseink köréből kerültek ki ; de másrészről vaunak tudósításaink arra nézve, hogy az Üdvözítőről nevezett tartomány szerzetesei közül is többen felcsaptak az új vallás terjesztőivé, ') Levelezó'könyv. 67. b. 2) Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1535. 3) U. ott. Acta capituli 1537. 4) Magyar Sión 1891. évfolyam.