Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

.MAGTAR FEREXCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 927] közt — társainak czelláját titokban kinyitja, és onnan valamit ellop, a lopott tárgyat fonálra kötve nyakába kell akasztani, bogy igy álljon társai előtt az étteremben, az ebéd ideje alatt.1) Szomorú jelenség azonban, hogy bár szerzeteseink általában minden tekintetben hivatásuk magaslatán állanak, és sem erkölcseik tisztasága, sem önfeláldozó tevékenységük nem enged a szerzetesi fegyelem meglazulására következtetni, ebben az időben már nem ritkán akadnak köztük olyanok, akik nem törődve fogadalmaikkal, a rendet hűtlenül elhagyják. Különösen leveleikben foglalkoznak többet az aposztaták ügyeivel. Kérlek írja az egyik szerzetes ismeretlen rendtársához - legyetek rajta, amennyire csak tőletek telik, hogy szerzetes testvérünk visszatérjen az akolba. Szegény szülei már majdnem kisírják szemeiket miatta; ők is a legmelegebben kérnek, kövess el mindent visszatérésére.2

) Egy másik ily szökevényre egy hónapi elzárást szabnak büntetésül.3

) A harminczas években a tartományfőnök megbízza az egyik atyát, hogy a provinczia összes aposztata szerzeteseit nyilvános kiközösítéssel sújtsa, s amennyiben lehetséges, a világi hatalom közreműködésével fogdossa őket össze, börtönöztesse be és mindaddig tartsa letartóztatva, amig nem mutatkoznak hajlandóknak a szerzetesi szabályok megtartására.4) 1534. márczius 3-án a tartományfőnök tudomására hozza az apostoli szentszék követének, hogy az egyik székely származású szerzetes, mialatt Erdélyben quardiánkodott, nemcsak a reá bízott zárda javait tékozolta el, hanem megfeledkezve fogadalmáról s lelkének üdvösségéről, azon mesterkedett, hogy a milkoviai püspökséget a moldvai sizmatikus vajdától megkapja. Kéri tehát a nuncziust, tegye meg a szentszéknél a szükséges lépéseket, liogy az illető a pápai megerősítést el ne nyerje, miután ebből csak rosz származhatnék, az adott rosz példa és az okozott botrányok miatt.5) Az aposztatákat - ilyenekül tekintettek mindazok, akik felebbvalóik engedélye nélkül, szerzetesi öltönyben vagy világi ruházatban, kisérő társsal vagy magányosan jártak-keltek a tartomány határain belül vagy kivül - bármelyik kusztosznak és házfőnöknek jogában állott elfogatni és börtönre vettetni. Ez a rendszabály csak arra szolgált, hogy az ily szökevény barát ne kóborolhasson szerzetestársainak szemeláttára és ') Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1579. a) Levelezőkönyv 16. 3) U. ott. 39. ') U. ott. 200. ») U. ott. 200.