Századok – 1898

Értekezések - SZEREMLEI SAMU: Attila székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt 884

912 SZEREM LEI SAMU. sem Torontálmegye északi községeiben. Ha talán itt-ott létezett volna is valaha : az áradások időközben elhordták, még pedig úgy, hogy ma már helyét sem lehet kimutatni; a mi magában is elég bizonyíték arra nézve, hogy ott századokon ;ít királyi székhelyek nem lehettek, mert ezeket nem így és nem ilyen helyeken szokták építeni. Tőlünk északra, egészen közel a szőllősi sánczhoz s ettől távolabb észak-keletre és északnyugotra nagyobb számú ilyen sánczolások találhatók ugyan, különösen Derekegyháza, Szentes, Csongrád határaiban s Békésmegye területén, de ezek csekély méretűek a mi sánczunklioz képest s inkább csak egyes töredékek, melyekből ma már az egykor létezett földművek alakját sem lehet kivenni, leginkább dombok és magaslatok, melyek azonban (mint Csongrádon a Várhát vagy Pogányvár) egykor szintén erődítvények lehettek, még pedig egy részök a bennök talált régiségleletek után itélve, az ős vagy barbár korból. A Tatársáncz, régen inkább Szollöm sáncz jelenlegi állapotában patkó alakú, keleti végén nyilt földtöltés, mely hatalmas tömegével messzire kilátszik a síkságon, főleg a Földvár felől érkezőknek. Szélessége alól mintegy 7—10 méter, magassága 2 3 méter, annak daczára, hogy már ötven év óta keresztül-kasul szántogatják. A körtöltésen belül eső területnek szélessége mintegy 2 kilométer, nyitott végénél egyik oldalon egy halomszerű földhányás (a nép »Sánczbunkó«-nak nevezi) van; és egy 250—300 méter hosszú lapos, melynek végénél egy, Földvár és a Kigyósi puszta felé nyúló másik sáncz vége látható. Egyébként a tájék köröskörül, beláthatatlan messzeségben magasabb fekvésű síkság, melyet árvíz el nem ér, igen termékeny fekete föld, mely régebben gazdag legelőt adott, ma pedig szántott és kiosztott terület, mely buján terem. A vásárhelyi határ e része benyúlik Békésmegyébe s észak felől Orosházával és Földvár pusztával, keletről Csanádmegyével, Kaszaperrel határos. A mennyire az emberemlékezet és az irott adatok visszamennek, e vidéken régebben fa vagy erdő nem létezett, nem is létezhetett, mert miután legelőnek használták, a fa ott meg nem növekedhetett. Egyébként az egész vásárhelyi puszta felől az az előítélet állott fen, hogy abban a fa nem nő meg, a mit csak a legutóbbi egy-pár évtizedben kezd megdönteni a tapasztalás. Kő még kevésbé terem e vidéken, s a mi itt-ott régi templomok romjaiban, vagy ujabb műutakban és nagyobb városi épületekben előfordul, azt másunnét szállították ide. A szőllősi pusztán és ennek közeli szomszédságában, nevezetesen az Aranyadér a Cziukusér, a Fejértó partján és környékén több helyt népvándorláskori régiségleletek, ókori és