Századok – 1898

Értekezések - SZEREMLEI SAMU: Attila székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt 884

•ATILLA SZÉKHELYE H.-M.-VÁSÁRHELY HATÁRÁBAN VOLT. 889 Tájékozásul előre kell bocsátanunk, hogy Priskos történész, kitől az útleírás eredt, egy követséghez tartozott, melyet II. Theodosios kelet-római császár indított Atillához fontos állami ügyekben. A követség feje Maximinos, egy előkelő császári főember volt, kihez még Orestes és Edekón, Atillának Byzanczban időzött s épen haza készülődő követei is csatlakoztak. Ez utóbbit a császári miniszter, a nélkül, hogy erről Maximinos és a követség egyéb tagjai, , a velők volt tolmács, Vif)Has kivételével, valamit tudnának, Atilla meggyilkolására titkon felbérelte. Az uti társasághoz még byzanczi és hun kalauzok, biztonsági fedezet, lovak, málhás öszvérek, kocsik és szekerek tartoztak, mert bár a leírásban utóbbiakról nincsen szó, ezt mégis fel kell tennünk, nem levén valószínű, hogy előkelő, megélemedett korú s kényelemhez szokott byzanczi urak, oly roppant távolságot, a minő Konstantinápoly és Atilla székhelye közt volt, nyári melegben lóháton tettek volna meg. Az út magyarországi részéről egyébként világosan meg is van írva. hogy a vizén való átkeléshez csolnakokat és tutajokat szekereken hordozott a követség magával. A követség a nagy világvárosból megindulva Szerdike (Szófia) ós Naissos (Nis) irányában haladt, vagyis a rómaiak rendes közlekedési fővonalán, a világforgalmi nagy műúton. Most pedig átadjuk a szót Priskosnak, ki az utat Nistől a Dunáig így beszéli el:1) »Megérkezvén Naissosba, melyet az ellenség (hunok) feldúlt. a várost lakók nélkül találtuk, csak a templomok romjai közt találkozott néhány sinlö beteg, s a, folyótól (Morava) kissé távolabb, a, tisztáson megszállván, mert az egész part. környéke tele volt a csatában elhullottak csontjaival. (Atilla harczolt itt előző években a keleti császár emberei ellen.) Másnap Agintheoshoz, az lllyriában levő hadosztályok vezéréhez mentünk .... Itt meghálván, a mint utunkat a naissosi hegyeiről az Istros ( Duna) folyam irányában folytatók, egy erdőséggel borított tájra bukkantunk, melynek sok tekervényes zuga és csavar η -lata volt, s melyben a nap föltetsztekor. midőn azt hittük, hogy nyugotra megyünk, a nap keltét velünk szemben pillantottuk meg. ugy hogy a táj fekvését nem ismerők felkiáltottak. mintha a nap ellenkezőleg járna s nem azon tájt jelölné mint rendesen, pedig a táj szabálytalanságánál fogva, az ut ezen része kelet felé nézett. Ezen nehezen járható táj után lapályru jutottunk, mely hasonlóan erdős volt. Itt a barbár révészek bennünket dereglyékbe vévén, melyeket kivágott és kivájt fa ') Általában Szabó Károly fordítása szerint, melytől csak némely megjegyzett helyeken térünk el.