Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Szentkláray Jenő: A csanád egyházmegyei plébániák története. Ism. Márki Sándor 830

TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 γ és jelenére tartozó anyagot. Hannincz esztendő múlva Dessewff)) Sándor püspök 1895 május 20-án őt bízta meg a dioecesis rendszeres monographiája megírásával, hogy az ezredév emlékére írandó munkában »maradandó zálogát nyújtsa egyházmegyéje iránt való hő szeretetének és dicsőült püspökelőde, Szent Crellért, iránt való áhítatos kegyeletének.« A csanádi egyházmegye egyetemes története három részre van tervezve. Szentkláray voltakép csak az elsőt, a plébániák történetét írja, de ez egymaga is négy hatalmas kötet lesz; a második a püspökség s a harmadik a káptalani monostoregyházak és szerzetesrendek történetét szintén több kötetben, más-más szerzőktől fogja tartalmazni. A plébániák története magában véve is egységes ós bevégzett mű ; Ternes-, Torontál-, Krassó-Szörény-, Arad-, Csanád-és Csongrádmegyék területéről összesen 228 plébánia és a fiókegyházakkal együtt mintegy 1340 délmagyarországi község helytörténeti leírását fogja hozni és hozza is már a most megjelent kötetben 245 helységét. Hogy megbízatását ily gyorsan teljesíthette, Pesty, Csánki, Márki, ( h'tvay, Borovszky és Karácsonyi megyei monogra pináinak tulajdonítja, melyek fölmentették attól, hogy az adatokat közvetetlen forrásokból szedje össze. Azonban amúgy is sok adata volt már együtt saját folyóiratában s a török hódoltságot követő korból a bécsi állami, a magyar országos, a muzeumi, egyetemi, főkép pedig a csanádi püspöki és káptalani, a különböző plébániai, valamint a délmagyarországi levéltárakból. Munkája a hazai irodalomban első kísérlet arra nézve, hogy rendszeresen nyújtsa egy püspökség összes plébániáinak és fiókközségeinek a multat a jelennel összefoglaló történeti leírását; pedig nemcsak egyházi, hanem a politikai és társadalmi szempontból is nagyon fontos, hogy minden pap ily aránylag röviden, de velősen és jelesen megírt monographiákból kellőkép megismerje a maga plébániája múltját ; mert csak így folytathatja elődeinek hasznos igyekezeteit következetesen, pótolván a hiányokat s fejlesztvén híveinek ethikai jellemét s társadalmi erkölcseit. A bevezetés, mely egymaga 158 lapra terjed, ^szabatosan és alaposan mondja el, a csanádi egyházmegyében miként fejlődtek a főesperességek és esperességek. Általánosan tájékoztatván a főesperesek hatásköréről, megállapítja, hogy az első hét főesperesség a püspökség első évében keletkezett; 1218. táján a csanádi főesperességből kiszakították ugyan a marosontúli kerületet, a keveit pedig beolvasztották az 1329. táján