Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Szentkláray Jenő: A csanád egyházmegyei plébániák története. Ism. Márki Sándor 830

830 TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 γ meggyökereztette az Attiláról s köréről szóló hagyományt, mint múltjának legbecsesebb hagyományát. Azt, hogy Attila liánjaiból egyetlen ember sem maradt Magyarország területén, .sem Thúry sem más be nem bizonyították, és ha ez bebizonyítható is volna, akkor is elegyedhettek hűn csoportok avarokhoz ezek nyugot felé tartó vándorlásuk alkalmából s byzanti írók nyilván mondják, hogy az avarok nyugoti terjeszkedésük közt uturgur-okat, kuturgur-okat, sábir-okat, bolgár-okat hódoltattak meg magoknak, de később is, igy 597 körül, kocza.ger-ek <= katurgurj s más türk törzsek csatlakoznak hozzájuk.1) Szerző jeles dolgozata IV-dik részében a többi közt a székely elnevezéssel foglalkozik s ezt a nevet a török szikii vagy szekil szóval tartja azonosnak, mely Sejk h Szulejman szótárában »nemes ember, született nemes, előkelő családból való, úri származású, előkelő, úr, főrangú« értelmében fordúl elő. Nézetem szerint a székely név el nem választható a szék szótól a lat. sedes. illet, »lakó hely« értelmében, s úgy van képezve, mind lengyel, törökül leldi. illet. Lech-földi <Leli •memleketi törökül a. m. Lengyelország). Ezt a névmagyarázatot először Kéthy László kisértette meg2) s e sorok írója ennél jobb conjecturât nem tud. A szék szavat illetőleg nem tudok olyan gyökszót sem a magyar, sem a ve hí rokon török-, vagy finn-ugor nyelvekben, melyből ez biztosan kimagyarázható lenne ; a szék szó hosszú vocalisa azt látszik bizonyítani, hogy e szóban két magánhangzó egyesült, illet., hogy a gyökszó magánhangzóba végződett. Pogarasi J. a »Magyar Nyelv Szótárá«-ban szék szavunkat a mongol szago-khu »ülni«, »lakni«, s az ebből képzett szeöke szóval hasonlította össze s összehasonlítása nagyon valószínűnek látszik. Thúry József szóban forgó tanulmánya a székely eredet kérdését nagy mértékben tisztázta s közelebb vitte a remélhető végleges megoldás stádiumához. GR. KUUN GÉZA. A csanád-egyliázmeyyei plébániák története. Irta dr. Szentkláray Jenő. Első kötet. Temesvár. Csanád-egyházmegyei könyvnyomda. 1898. (N. 8-r. NXIV és 740 lap.) Szentkláray Jenő régi munkása a csanádi egyházmegye történetének. Barátjával, Ortvay Tivadarral, már 1871-ben megindította, s három éven át szerkesztette a Történelmi Adattárt, mely szorgalmasan gyűjtögette az egyházmegye múltjára ') A 66. 1. >) Theophylactns VII. 8. a) Etünographia, VIII. évf. 1—2. 1'.