Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VI. közl. 814

MAGYAR FERENCZRENDIEK A XYI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN". 819 szerzeteseinket a világi papság jogkörébe való avatkozástól, és daczára annak a jó viszonynak, a melyben a kölcsönös tisztelet és nagyrabecsülés alapján egymással állottak, még sem volt teljesen elkerülhető, hogy köztük néha apróbb félreértések, versengések ne támadjanak. 1533 táján a kolozsvári plébánosok és az odavaló zárdabeliek közt bomlott fel ily módon rövid ifi őre a barátság. Többször megtörtént ugyanis, hogy a hivek közül valaki a barátok sírboltjába kívánt eltemettetni. Ezen még nem akadt volna fel senki, mert hisz általában szokás volt, hogy a zárdák jótevői, kegyurai és a vagyonosabb polgárok közül is sokan a szerzetesek kriptájában kívánták holt tetemüket nyugalomra tétetni. Hanem azon nem tudtak megegyezni, hogy ily esetben melyik templomban történjék a koporsó beszentelése, és hol végeztessenek a szokásos imák. A két plébános azt vitatta, hogy ennek okvetlenül a parochialis templomban kell végbe mennie, a szerzetesek pedig azt vitatták, hogy mindezt elvégezhetik ők is a saját egyházukban. Végre az 1533-ki gyulai káptalan úgy rendezte az ügyet, hogy mindazoknak a tetemei, a kik a szerzet sírboltját választották maguknak temetkezési helyül, vitessenek beszentelés végett előbb a plébániai templomba, ha ez iránt ők maguk még életükben óhajukat nyilvánították. Ha azonban ez nem történt, úgy egyenesen a zárda templomába kisérjék a koporsót, miután az előbbenire rákényszeríteni senkinek a családját nem lehet.1

) Más alkalommal egy plébánost panaszolnak be a szerzetesek a püspöknél. Eőtisztelendőségedhez folyamodunk irják — lelkünk keservében, siralmas fohászokkal, térden állva, az ég felé terjesztett karokkal zokogván el panaszainkat, hogy az egyik plébános merő rossz indulatból irántunk, minden igazságos ok nélkül, kiváltságaink lábbal tiprásával. a világiak botrányára, mindenféle eszközzel meg akar bennünket akadályozni az alamizsnaszedésben.2

) Az egyik plébános — olvassuk egy másik levelükben - -szüntelenül zaklat bennünket, különféle kellemetlenségeket ós károkat okoz. Ha eljárását irányunkban meg nem változtatja, utóvégre is kényszerítve leszünk őt hasonlóval kifizetni, — fejezik be levelüket kissé önérzetesebb hangon.8

) Annak a régi viszálykodásnak a tüze is, a mely a két tartománybelieket, t. i. a l·!. Szűzről és az Üdvözítőről nevezett provincziához tartozókat," évszázadokon keresztül távol tartotta Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1533. s) Levelező-könyv 206. 3) XI. ott. 52*