Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VI. közl. 814

MAGYAK FERENCZ RENDIEΚ A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. HATODIK KÖZLEMÉNY. Az a nyomorúság, azok a, nélkülözések, a melyek mindezen kérelmekben kifejezésre jutnak, s a melyek gyakran oly terhessé tették szerzeteseinkre nézve a zárdai életet, csak abban az órára szabott napi foglalatosságban enyhültek meg kissé, a melyek nemcsak teljesen kitöltötték idejüket, hanem a folytonos imádság és munkából fakadó boldogító érzéssel megédesítették lemondással teli életüket is. Szerzeteseink élete ugyanis pontosan időhöz szabott napi teendők végzésével telt el. Szinte óráról órára meg volt határozva, mivel töltsék az időt, mikor imádkozzanak, mikor dolgozzanak, mikor, mennyit pihenjenek. Idejük ima, tanulás és kézimunkák végzése közt oszlott meg. A koustitucziók a munkára vonatkozólag a következőket irják elő. Az áldozárok és növendékek reggeli 9 óráig — miután az isteni tiszteleten már mindannyian részt vettek írással, olvasással és imádsággal foglalkozzanak. Ezen időn belül a közös csengettyű csak kivételesen, sürgős dolog idején hívhatta őket más munkára. A laikus testvérek valamely mesterségükbe vágó dologgal foglalatoskodtak. Ha azonban a házfőnök azt tapasztalta, hogy valamelyik áldozár vagy növendék hanyagul teljesiti saját kötelességeit, úgy ezeket is rászoríthatta a kézimunkákra. A vizitatornak kiválóan kellett e tekintetben ügyelni és ha valamely zárdában vagy kusztodiában a szerzeteseket tunyáknak, dologtalanoknak találta, erről egyenesen a káptalannak tartozott jelentést tenni. A kiszolgálást bent a zárdákban maguk a szerzetesek végezték, s a laikus testvéreknek tiltva volt teendőik végzését másokra, pl. világi egyénekre bízni.