Századok – 1898

Tárcza; Önálló czikkek - Tóth Lőrincz: Válasz 753

756 tárcza. tanulmányozásánál használt, legvégül Jókainak a Csataképeit is, Kn rendkívüli elismeréssel viseltettem ugyan költő fejedelmünknek a szépirodalmunk terén kifejtett káprázatos működése iránt, de azt hiszem, hogy Csataképeinek történelmi forrásműűl való szerepeltetése ellen ő tiltakoznék első sorban. S szerző nemcsak forrásműűl használja azt, hanem abból hasszasan idéz is, a mi határozottan csökkentőleg hat tanulmánya értékére. Másrészt sajnálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy szerző az én »Az 1848 — 49-iki harmadik honvédszázlóalj története« czímű művemet, mely már ezen tanulmányok közzététele előtt több héttel megjelent, figyelmére nem méltatta. Nem hiúságból írom ezt, hanem csupán azért, hogy annak használata több hibától megóvta volna a szerzőt ezen tanulmánya megírásánál. Meggyőződött volna nevezetesen abból arról, hogy Damjanich, kinek nevét tévesen irja szerző cs-vel, mert az maga mindig ch-val írta, Olaszországba lett áthelyezése folytán nem szakította meg útját s nem maradt meg Magyarországon, hanem igen is elment Olaszországba, s részt vett a május 6-i santa-luciai csatában is : hogy nem májusban, hanem csakis junius 22-én neveztetett ki Damjanich a 3-ik zászlóalj őrnagyává ; hogy Kleinheinzot s nem Kleinheitzot, mint a tanulmányban talán sajtóhibából nyomatva van, nem a Naphegyen, hanem a barátság-sikátorban, a mai tornacsarnok irányában érte a halálos golyó ; hogy Bóbics s nem Rabies, Kiss Pál, Kökényessy és Leiningen akkor még koránt sem voltak ezredesek ; hogy a 3-ik zászlóaljnak megismertető jele a rendes kék sapka mellett nem a fekete kakastoll, hanem a fehér kakastoll volt, hogy ezen zászlóalj Szolnoknál nem 11, hanem 6 ágyút foglalt el; s hogy azt az emlékezetes beszédet: »— — — de hol lenne akkor az én 3-ik zászlóaljam'?« — Damjanich nem az ütközet után, hanem az ütközet alatt, Szolnok egyik utczáján intézte az ő fiaihoz. Ezeken kivűl még csak egy pár tévedést kell rectificálnom. Téves nevezetesen azon állítás is, mintha Damjanich éppen akkor, midőn Szolnok megtámadására induit, hadosztálya egy részét a népfelkelés szervezése végett Kecskemét felé küldötte volna, ilyen stratégiai hibát róla fel sem tételezhetünk. Téves azon állítás is, mintha Ottinger már Tószegen látta volna a Karger-dandár viszszavonulását, hiszen ez Békás felé vonúlt vissza, s azt, hogy mi történik az egészen más irányban eső Békáson, Tószegről látni nem lehet. Es téves azon Jókaiból idézett állítás is, mintha a 9-ik zászlóalj 2 százada Szolnok egyik utczájának kanyarulatánál rohanta volna meg a vérteseket, s hogy azt először az Inczédyzászlóalj próbálta volna meg Görgei első visszavonulásakor, az a 11-ik zászlóalj, melynek fele ott hullott el a piskii híd védelmében ~r