Századok – 1898

Tárcza; Önálló czikkek - Tóth Lőrincz: Válasz 753

tárcza. 757 mert a 9-ik zászlóalj rohama a síkon történt, s mert a ll-ik . honvédszázlóalj. mely, mint a 9-ik, szintén vörös sapkás zászlóalj volt, mindig Erdélyben harczolt s a Görgei hadtestébe soha sem volt beosztva, — De hát multa licent poetis. V. Görgei küldöttei az orosz táborban. Hentaller Lajos a »Magyarország« f. évi ápril 23-i 102-ik számában is tesz közzé egy ezikket. melyben Scherr-Thosz Arthur gróf után az ennek »Erinnerungen aus meinem Leben« czim alatt Berlinben az 1881-ik évben megjelent művében a 48 — 56-ik, az orosz táborba lett küldetésére vonatkozólag leírt tapasztalatait •és élményeit fordítja le némileg hiányosan. Hentaller ezzel igen nagy szolgálatot tett a történelemnek, mert ezen közlésével alkalmat adott id. Görgey Istvánnak, szabadságharezunk történelme ezen legelső rangú írójának és kritikusának arra, hogy Scherr-Thosz még életben levő másik parlamentaire-társának, Esterházy István grófnak nyilatkozatával is támogatott válaszában mindenkit meggyőzői eg kimutassa a Scherr-Thosz azon állításának valótlanságát, mintha Görgei Arthúr ajánlotta volna fel az oroszoknak Szent István koronáját. EgyT

történelmi valótlansággal tehát ezzel is kevesebb vau. VI. Ifj. Pázmándy Dénes. Az első nemzetgyűlés elnökének emlékét fiúi kegyelettel igyekszik fia : Pázmándy Géza tisztázni. A »Budapesti Hírlap« f. évi márczius 15-i 74-ik számában már atyjának 2 levelét, melyet a fogságból írt, tette e czélból közzé : ugyanazon lap ápril 8-i 98-ik számában ismét egy hosszabb tárczát közöl. Tisztelettel hajlunk meg a fiúi kegyelet ezen nyilvánulásai előtt, meg kell azonban mégis jegyeznünk, hogy a közlő fölfogását szabadságharezunk történelmére vonatkozólag nagyon élesen jellemzi azon, a mostani tárczája élén tett nyilatkozata, miszerint az eddig, Graczát talán kivéve, hézagosan vau csak megírva, s hogy. ha minden egyéb ellene emelt vád alól tisztázottnak lenne is tekinthető az első nemzetgyűlés volt elnöke, az a ténye még akkor is súlyosan nehezedik rá, hogy ő 1849 elején, a nemzet küzdelmének egyik legszomorúbb korszakában képes volt a pesti •casinóban Windischgriitzczel és Liclitensteinnel tarokkozni. Azt pedig, hogy Kossuth már 1848-ban forgatta volna agyában a detronisatio kimondását, föltétlenül kételylyel fogadhatjuk, más részről pedig azt, mintha Görgei fölhivatta volna Pázmándyt a Kossuth elleni coup d'êtatban való részvételre, mely-