Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743

746 történeti irodalom. császári tanácsos valószínűleg teljesen meg volt elégedve Dobóék. Losonczyék stb. magaviseletével. Különben vigasztalásunkra szolgálhat a tudat, hogy a Traut részéről földolgozott levéltári anyag egy részét dr. Károlyi szerencsénkre már fölhasználta idézett dolgozatában, melyre sokkal büszkébbek lehetünk mi magyarok, mint a németek az ő említett három történetírójukra. Egy pontban azonban dr. Károlyi is eltévedt. »A nap (1542. okt. 5.) és a hadjárat hősei« mellett említ egy névtelen magyar mezítlábos barátot is »ki harczra buzdítván a magyarságot, szablyájával egyszersmind rémítő pusztítást tőn a törökben,« és sajnálja, hogy »a történelem elfeledte a derék barát nevét följegyezni.« Sohase sajnálja, mert a fráter csak a földön vérükben fetrengő török sebesülteken gyakorolta vitézségét. Az egykorú följegyzés szerint ugyanis »hat (er) den Türken, die hie und wider vorwunt (verwundet) lagen, die Köpfe abgehawen.« Az ő neve tehát requiescat in pace a feledés tengerének legfenekén ! Az 1543. év folyamában Móricz berezeg hosszabb ideig tanakodott azon, hogy elmenjen-e ismét Magyarországba vagy nem a török ellen hadakozni. Elvégre arra tökélte el magát, hogy nem megy el. Szerzőnk szépen részletesen beszéli el. hogyan, hogy nem jutott el ezen bölcs elhatározáshoz. Elbeszéli szerzőnk persze a schmalkaldeni szövetség elleni háború történetét is, de itt szintén mások » Vorarbeiten «-jeire támaszkodik t. i. Lenz. Schlacht hei Muhlenberg és Issleib egy dolgozatára, mely a Neues Archiv für sächsische Geschichte XI. kötetében jelent meg. KROPF LAJOS. Konfederaci Barscy na Syberyi (1774) wydal A. — Krakow, naklad Bedakcyi »Swiata« 1895. — 8-rét 160 1. Ε munkácskából, mely egy a »Swiat« lengyel képes lapban megjelent czikksorozat külön nyomatát képezi, nem az érdekel bennünket a mi benne van, hanem az, a mi nincs meg benne. Az A. bötii alatt szerénykedő iró először is egy körülbelül 14 lapra terjedő bevezetésben sok érdekes dolgot közöl, melynek a bári konföderáeziónak történetirója egykor nagy hasznát fogja venni, s azután a 15. laptól majdnem a könyv végéig közli a bári konföderáczió azon tagjainak névsorát. kiket az oroszok Szibériába internáltak. A kiadó szerint a névsornak két variánsa van meg, az egyik az 1768. évből, mely szerint összesen 4989 egyén vala akkoron számkivetésben, s egy másik 1774-ből.