Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743

744 történeti irodalom. kutatások alapján újra megírni. A könyvében idézett kiadatlan levéltári anyagot szerzőnk a szász királyi történelmi bizottság támogatásával külön munkában igéri nemsokára kiadni. Móricz, mint tudjuk, részt vett »a német birodalom nagy hadi vállalatában« 1542-ben Magyarországon, mely »nagy garral« készült, de csúnya kudarczczal végződött. A berezeg a szégyent nem vallott kisebbséghez tartozott. Miután 1521. tavaszán született csak 21 éves fiatal ember volt, a magyar törvény szemében tehát még kiskorú, midőn hazánkba jött serege élén. Rokonai otthon tartóztatgatták, hogy ne menjen el a török háborúba, valószínűleg mivel ismerték impetuosus, szeleskedő természetét. De mind hiába ! Midőn kérdezősködésére Brandenburgi Joachim, a birodalmi sereg fővezére tudtára adta neki, hogy május 7-én készül háborúba indulni, a mi Móriczunkat sem apósa, sem 17 éves fiatal felesége nem tartóztathatta többé vissza! Készült ő is a hadba. Mindenekelőtt is dél-német kereskedőknél 100 hordó bort rendelt meg s küldetett el előre Magyarországba a Neckar völgyének szőllőiből és május 16-án útnak indította gyalogságát Wolf Tiefstätter vezérlete alatt. () maga előbb még egy kirándulást tett az Erczhegységbe, honnan visszatérvén, junius 3-án elvégre elindult Drezdából a lovassággal. Útközben Olmützben gabonát vásárolt seregének ellátására és a Bécs melletti táborba ugyanazon hó 18-án érkezett meg. Innen a nagy német hadsereg csak julius 10-én kerekedett föl, mert a különféle fejedelemségek kontingensei csak nagyon lassan és renyhén csatlakoztak a hadsereghez, mely ezen hó végével eljutott Győr alá, augusztus elején pedig Komáromig, hol majdnem két hétig pihenték ki a német vitézek a hosszú út fáradalmait. Tovább indúlván innen, szép csigalépésben mint eddig elvégre eljutottak Budapestig és szept, 28-án körülzárták Pest várát. Az ostrom tartott körülbelül tíz napig, melynek folyamában volt egy pár csetepáté a törökkel. így pl. október l-jén kicsalták hadi csellel az őrség nagy részét s midőn Perényi Péter magyar huszárjaival s a mi Móriczunk szász nehéz lovasságával leshelyükből megtámadták a pogányokat, a szeleburdi lierczeget elragadta fiatal heve és az ellenség közé vágtatott, hol csakhamar leszúrták lovát alatta •— így beszéli azt szerzőnk a teljesen megbízhatatlan Traut nyomán — és a berezegnek is volt már szánva egy lándsa-döfés, de ezt egy hű szolgája fogta föl saját testével. A segítségére siető keresztény lovasok csak nagynehezen szabadították őt ki azután a török körmei közül. A berezeg saját tanúsága szerint azonban lovát nem szúrták le, hanem nyergének hevederje szakadt el (Langenn II. 229), s ő ennek következtében földre bukott. Egy másik