Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Gombos Ferencz: Az 1437-ik évi parasztlázadás története. Ism. Dékani Kálmán 738

740 történeti irodalom. Erdélybe való betelepülésükről, itteni helyzetükről. Nagy gonddal téritgetik, de a tized fizetése visszariasztja őket a római egyháztól. Zsigmond bocsát ki ugyan rendeleteket a schizmás pópák és hiveik ellen, de ezeket nem hajtják végre. Helyzetüket a magyarokénál határozottan kedvezőbbnek lehet mondani ; tizedet nem fizetnek, ki sem átkozzák őket. Az oláh történetírók szerint az 1437-ik évi pórlázadás idejében, a kápolnai unió alkalmával fosztották meg az oláhokat eddigi kiváltságaiktól, sőt ezek azt állítják, hogy azelőtt ok képezték a negyedik országos rendet. Szerző foglalkozik e kérdéssel is és határozottan megdönti ama föltevést. Magában a lázadásban is csak olyan oláhok vettek részt, kik Zsigmond háborúiból hazajőve, már nem akarták tovább tűrni a kenézek zsarolásait; de igy is a magyar elemmel szemben kisebbségben voltak. A magyar jobbágyság az elnyomatás elől a huszita vallásban talált menedéket. Ennek elterjedéséről szól a mű TV. fejezete, de legfőképen az elfojtására kiküldött inquisitor személyisége, élete, működése van tárgyalva e keretben. Marchia Jakabról a legnagyobb lelkesedéssel szól a szerző és védelmére mindent elkövet, tisztázza származásának kérdését és ha dicséretében, érdemeinek magasztalásában néhol tul is lép a határokon, művének e fejezete rendkívüli gondossággal és alapossággal van megírva, szinte külön értekezésnek illik be. Mindeddig (68 lapon át) még csak a lázadás előzményeivel, okaival, Erdély társadalmi viszonyaival foglalkozott a munka; most (4. fej.) rátér tulajdonképeni tárgyára és a lázadást megelőző politikai eseményekre. A lázadás kitörésére az első szikrát, a Kardos János vezérsége alatt Alsó-Fehérmegyében felkelt parasztok adják, kik a szászok földére betörve, ott rabolnak és pusztítnak. Végre is a szászok elnyomják őket. Menekülésük lien azonban a Szamos mentén mindenütt izgatnak a nép között e parasztok és előkészítik a valódi lázadás kitörését. Itt a Szamos környékén és a Nyírségben a parasztság megtagadja az engedelmességet és csapatokba verődve bejárja a vidéket, izgat mindenütt az urak ellen. Csakhamar vezérek is akadtak, majd minden csapatnak más és más; igy aztán rabolni kezdenek ós senki sem állja utjokat. A kisnemesek még a lázadókkal rokonszenveznek. Végre az országos hadak is összegyűltek és Alparét alá mennek, hová a paraszttábor visszavonult, A parasztok békítési kísérletet tesznek, de visszautasittatván, a Bábolna-hegyen elsánczolják magukat, A lovas nemesség támadást intézett ellenük, de a rövidebbet huzza és most már hajlandó a békére. Julius 6-án írták alá Kolozsmonostoron az egyezséget, melynek szövege teljesen közölve van a műben