Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Gombos Ferencz: Az 1437-ik évi parasztlázadás története. Ism. Dékani Kálmán 738

741 történeti irodalom. (83—90. 1.). Semmi sem jellemzi jobban a lázadást, mint ezen oklevél. Teljesen rendezve van benne a két fél közti viszony, megállapítja az adó és katonáskodás iigyét, megszünteti a visszaéléseket, Fölveti szerző azt a kérdést, hogy kik kötötték a békét, feleletül adja rá, hogy a magyar és nem az oláh parasztok, mint azt némelyek állították; ki is mutatja állításának helyességét, A kibékülés azonban csak színleges volt és a kolozsmonostori egyezséggel csak a lázadásnak első fele ért véget. A parasztság tovább is rabol és pusztítja a nemesek birtokait. A három erdélyi nemzet végre szept. 16-án Kápolnán uniót köt egymással a parasztok és minden más ellenség ellen. Még ugyanezen hónap végén — gyanítás szerint Deésnél — a parasztok ujabb győzelmet aratnak, de látván, hogy a nemesség folyton erősbödik, okt. 6-án Apátiban ismét egyezkedik vele. Ezen ideiglenes szerződéssel sincs vége a lázadásnak; a parasztok tovább harczolnak és Kolozsvárt is kezükbe kerítik. Ε város közelébe húzódnak vissza a nemesség támadásai elől. Decz. 10-ke körül azonban vereséget szenvednek s egy részük visszahúzódik Na gy-Euyedre, de innen is kiverik őket a nemesi hadak. A szászok segélyével 1438. jan. vége felé Kolozsvárt is beveszik a nemesek és ezzel a lázadás le van verve s a három nemzet Tordán febr. 2-án újra unióba lép egymással. Foglalkozik még e munka az Albert koronáztatása alkalmával a németek ellen irányult zavargásokkal (8. fej.), de ezek a budai zavargások a pórlázadással semmi összefüggésben nincsenek s különben is nagyon röviden szól róluk (124 -126. 1.) Szépen kimutatja szerző a befejezésben, hogy mily hatással volt a lázadás az oláhság térfoglalására az erdélyi megyékben. Abban azonban már túloz, midőn azt mondja, hogy »az oláhságnak napjainkban tapasztalható éles álláspontja az 1437-ik évi parasztlázadás legfőbb következménye.« (133. 1.) Sok más egyébb, lelketlen izgatók bujtogatásai, rosszul felfogott eszmények, faji és más ellentétek tették tátongóvá azt az iirt, mely a két nép, a magyar és oláh között mind áthidalliatatlanabbá rálik. . . . Gombos ur műve, derekas munka és ha meg is látszik stílusán, néhol szakadozott, elmélkedésekkel megszakított előadásán a kezdő iró, ha kifogásolni is lehet itt-ott következtetéseit, nem kell felednünk, hogy járatlan uton haladt és szorgalom, kutatási ügyesség volt szükséges e munka megírásához. DÉKÁNI KÁLMÁN.