Századok – 1898

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Károlyi Sándor két levele a zsibói csatáról 732

KÁROLYI SÁNDOR KÉT LEVELE A ZSIBÓI CSATÁRÓL. Hogy gr. Herbeville cs. tbgy, — e vén, hiú franczia mekkora dicsekvő volt : eléggé megmutatta a jelentéktelen pudmericzi összecsapást (1705. aug. 11.) döntő diadallá felfújó hadi bulletinjével, melyet az események csakhamar reá csúfosan megczáfoltak, — s mely hazug jelentésért az idegen diplomaták előtt szégyenkezni kénytelenűlt bécsi ministerek utóbb eleget orrolának is a fecsegő öreg úrra. Hanem azért Herbeville javíthatatlan maradt, s az erdélyi határokon ugyanez év nov. 11-kén vívott zsibói csatáról még fönnhéjázóbb, a kuruczok . elesetteméi számát még képtelenebbííl nagyító jelentést küldött föl az udvarhoz, mely azután azt közzététetve, e tendentiosus, hazug közlés mint való ment át utóbb a történelembe. Ε visszás körülményre » Bercsényi« -m III-ik kötetében rámutatván, egyszersmind egykorú, hiteles adatokat idéztem (jegyzetben, a 469—72. 11.) a csata lefolyásának s a mindkét részről való veszteségeknek valódi mibenállásáról. Nem akarom • az ott elmondottakat e helyütt ismételni ; azért a t. olvasót egyenesen odautalom ; de kiegészítésül íme itt közlöm szószerinti hűségben, a csatát nem messziről szemlélt, utóbb a csatateret megszállott és az elesettek testeit összeszámláltatott b. Károlyi Sándor tbknak két, eredeti, sajátkezűleg írott bizalmas levelét, melyeket a kurucz fővezérhez gr. Bercsényi Miklóshoz intézett. Nem vala semmi oka ezekben az igazat eltakarni vagy szépítgetni, —· nem is teszi, sőt maga itéli el a legélesebben a segítségre küldött saját katonái gyáva viseletét az üldöző ráczokkal szemben. Hadd beszéljenek tehát e levelek I. »Méltóságos Generális ! Nekem nagy jó Uram ! Ma reggeli levelem1

) expeditiója után én megcsalatkozám, mert Prínyi Miklós Uram2

) sem levelemet, sem magamot be nem vára, hanem az mellette levő majd négyezer (a csata után) öszvegyűlt hajdúval továbbment, s azt sem tudom, merre ? Most hajháztatom mindenfelé. Ha ma itt találom vala, ha csak reábíztathattam volna őket, — Isten segítségéből reménlem vala Ez •— fájdalom — nem maradt korunkra. •) B. Perényi Miklós, gyalog-dandárnok.