Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

720 KOL.LÁNYI FERENCZ. melyik házfőnök ellene szegült volna a kusztosz ily intézkedésének, elveszítette állását, ezenfelül néhány korbácsütést és böjtöt kapott. Ha a többiek közül támadt fel valaki a rendelet végrehajtása ellen, hasonlóképpen megkorbácsolták, bőjtöltették s azon felül áthelyezték valamely más zárdába.1) A szegénységi fogadalom szigorú megtartását czélozta az a tilalom is, a melyet az 1537-ben Berényben megtartott tartománygyűlés hozott, a melynek értelmében nem volt szabad a zárdákban költés végett tyúkokat tartani.2

) Később azonban, midőn a hívek adományai már alig voltak képesek a zárdák szükségleteit fedezni, kénytelenek voltak ezen tilalmat feloldani. Már az 1554-ki szőllősi káptalan megengedi a szerzeteseknek a baromfi nevelést, miután — úgymond — az alamizsna szedés útján nem tudják a házakat csirkékkel ellátni. Sőt itt még az is határozatba ment, hogy a szerzetesek az oly helyeken, ahol ezt könnyű szerrel és költség nélkül megtehetik, saját használatukra lenmagolajat termelhessenek, úgyszintén zabot, vagy árpát is az állatok számára, de semmi esetre sem eladás, vagy sörfőzés czéljából.8

) Minden bizonynyal hasonló okból engedte meg 1548-ban a váradi káptalan a gyulai barátoknak, hogy kertjükben szőllőt termelhessenek.4

) Miután tehát szerzeteseink ily formán a rendszabályok értelmében minden keresetforrástól, mindenféle jövedelemtől teljesen elestek, fentartásuk kizárólagosan csak a hivő nép adományaira volt építve. A külömböző termények és adományok összeszedése az év külömböző szakaiban történik. Az alamizsna szedésre kivétel nélkül mindenki kötelezve volt; mégis, hogy kik menjenek és kik maradjanak a zárdában, a kusztosz vagy házfőnök kijelölésétől függött, A szerzetesek mindent elfogadtak, a mi a zárda szükségleteinek fedezéséhez tartozott. Pénzt, gabonát, hüvelyes veteményeket, baromfit, tojást, húsneműeket, bort stb. Miután azonban nem volt szabad nekik még az élelmi szerekben sem bővelkedniük, körülbelül meg volt határozva : mennyit koldulhattak össze egy-egy zárda számára. így pl. 2 szerzetesre egy oldal szalonnát számítottak, s csak ha ez nagyon kicsi volt, Gyöngyösi kódex. Acta Capituli 1537. ') U. ott. 3) U. ott. Acta Capituli 1554. *) U. ott. Acta Capituli 1548.