Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

MAGYAR FERENCZ REN I) ΙΕ Κ A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 721 szerezhetett l>e a házfőnök, a diskretusok tanácsával élve, még ezen felül is valamit.1

) Az alamizsna gyanánt kapott pénzt mindenki tartozott azonnal a világi konfraternek, vagy helyettesének átszolgáltatni, aki azt kezelte és alkalom adtán a zárda szükségleteire fordította. Ha valaki, akár a kusztosz, akár a házfőnök, akár valamelyik egyszerű szerzetes arra vetemedett, hogy a pénzből valamit a sekrestyében, vagy az oltár alá, vagy bármely más helyre elrejtett és turpissága napfényre jött, három napi börtönbüntetéssel sújtatott.2

) Gondoskodtak azonban a konstitucziók arról is, hogy a szerzetesek a hivek könyörületességét ki ne zsákmányolják és reájuk nézve az irgalmasság gyakorlását teherré ne változtassák. Meg volt ugyanis tiltva, hogy a szerzetesek valakit arra bírjanak, hogy valamely alamizsna adásának kötelezettségét egész életére magára vállalja. A ki e tilalmat megszegte, egy napi böjtöt kapott, megkorbácsolták és az ebéd ideje alatt a társak jelenlétében a puszta földön ült. Ha azonban valamelyik hivő önként vállalkozott egy és ugyanazon alamizsnának évről évre való megadására, ezt a testvérek nyugodt lelkiismerettel elfogadhatták.8

) • A hivek ragaszkodása és szeretete, rendes körülmények közt elegendőképen gondoskodott az ő »barátjainak« ellátásáról. Meg volt a szükséges ruházatuk s el voltak látva a szükséges élelmi szerekkel. Ha nem éltek is fényesen, tisztességes szegénységükben szükséget sem láttak. Napjában kétszer étkeztek : délben és este. A menü összeállítása a házfőnök gondjaihoz tartozott, a ki —· mint a konstitucziók összeírója mondja — szegénységükhöz mérten tartozott főzetni. Szerdán és szombaton senkinek sem volt szabad más ételeket magához vennie, mint a melyek a közös étkezés alkalmával délben az asztalra kerültek. Ennek fejében azonban e napokon mindenkinek jogában állott a házfőnöktől este egy darab kenyeret és sajtot kívánni.4) A szigorú szerzetesi fegyelem természetesen nem fért össze a lakmározásokkal, a dinom-dánommal, sem a zárda falain belül, sem azokon kívül. Egészen jellemzi e tekintetben szerzeteseinket a konstitucziók következő mondata : ha temetésekre hívják a testvéreket, menjenek el annyian, ahányan csak mehetnek; az áldomásokra, lakomákra azonban — ha a J) Müncheni kódex. De laboré. ä) Gyöngyösi kódex. Acta Capituli 1542. 3) U. ott. 4) Müncheni kódex. De officio patrum quardianorum.'! SZÁZADOK. 1898. VIII. FÜZET. 46