Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

MAGYAR FERENCZ RENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. ÖTÖDIK KÖZLEMÉNY. VI. A török liúditás, és az ország romlását előidéző belzavarok alapjában megrendítették a magyarországi ferenczrendiek fennállását, a midőn zárdáik nagyrészét feldúlva, lakóikat felkonczolva vagy szétszórva, a rend életerejét évtizedeken keresztül folytonosan a legkeményebb megpróbáltatásoknak tették ki. Pedig ez még nem volt minden. Az általános pusztulás okozta szükség behatolt az ellenség fosztogatásaitól legjobban megóvott zárda falai közé is, ott tanyát ütött, hűséges kísérőjéül szegődött a szegény szerzetesek mindennapi életének, és a nagy veszteségeket, a nagy fájdalmakat megtetézte azokkal a keserű gondokkal, amelyeket a megélhetés nehézsége okozott. Mint már dolgozatunk elején elmondottuk, sz. Ferencz az ő rendjét a legtökéletesebb szegénység kötelezettségével alapította meg. A rendtagok sem együttesen, sem egyenkint nem bírhattak tulajdonnal, pénzzel csak úgy nem, mint fekvőjószágokkal vagy más értéktárgyakkal. Minden szükségleteiket a hivek, a könyörületes szívű adakozók önkénvtes adományaiból fedezték. A magyar obszervansok, a későbben az Üdvözítőről nevezett tartománybeliek, mindig kiválóan ragaszkodtak a szegénység fogadalmának az alapító szellemében való szigorú megtartásához. A konstitucziók, a káptalani határozatok telve vannak az erre vonatkozó, az ezt szorgalmazó intézkedésekkel. Csak ha ezeket ismerjük, fogunk magunknak világos képet alkothatni az ő életükről, és csak így fogjuk megérthetni az őket átható szellemet. Az általános rendi szabályzathoz híven megkívánják a magyar konstitucziók, hogy a szerzetesek sem magukkal ne hordjanak pénzt, sem pedig czellájukban ne tartsanak ; senkinek