Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

KOLLÁNYI F. MAGYAR FERENCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD STB. 717 sem volt szabad fellebbvalója előzetes engedélye nélkül pénzt a maga ezéljaira elfogadni, vagy kijelölni egy harmadik személyt, aki ezt az ő hasznára elfogadja. Meg volt azonban engedve az ily közvetítő kijelölése akkor, ha a zárda javára történt az adakozás. Ilyenkor fel volt hatalmazva bármely szerzetes, hogy akár a templomban, akár pedig egyebütt igy szólhasson : aki valamit adományozni akar, kézbesítse ennek és ennek a világi egyénnek, s ő majd hűségesen a mi szükségleteinkre fogja fordítani. Tiltva volt a könyör adomány ok gyűjtésére — tekintet nélkül a czélra, a melyre történt — akár a templomban, akár máshol kőládácskákat, perselyeket elhelyezni, vagy pedig a pénzt ily perselylyel kéregetni. Aki ezen tilalom ellen vétett, háromnapi börtönbüntetéssel sújtatott. Minden zárdának meg volt a maga konfraterje valamelyik világi hivő személyében, aki anyagi ügyeit kezelte. Minden adomány, amit a szerzetesek a kéregetés alkalmával összeszedtek — értjük a pénzbeli adományokat a konfrater kezeihez kellett hogy befolyjon. Az összegyűjtött összegről minden egyes szerzetes nyolcz napon belül tartozott felebbvalójának beszámolni ; ha ezt elmulasztotta, megfosztották a kapott alamizsnától és megkorbácsolták. Hozzáteszi azonban a konstituczió irója, hogy ennek mindig az illető kusztosz és házfőnök tudtával kellett történnie. Még az sem volt szerzeteseinknek megengedve, hogy arany, ezüst tárgyakat, gyöngyöket, ékszereket, megőrzés végett elfogadjanak. Ez alól a szabály alól csak akkor volt kivételnek helye, ha esetleg olyan oldalról, vagy oly körülmények közt keresték meg őket ez iránt, hogy a szerzetesek nem utasíthatták volna vissza a kérelmet nagyobb kellemetlenség nélkül. Ez esetben is a házfőnöknek okvetlenül kellett a dologról tudnia, és ugyan ő tartozott a letéteményt az átvétel idejéig biztos helyen megőrizni. Érdekes, hogy a konstituczió irója az arany és az ezüst tárgyak, gyöngyök stb. értéktárgyakkal együtt említi a könyveket is, amelyeknek elfogadására azonban a tilalom nem vonatkozott. A konstitucziók figyelme még arra is kiterjedt, hogy az egyes zárdatemplomok egyházi felszerelésében se mutatkozzék túlságos fény, gazdagság; nem engedvén meg, hogy a szerzetesek drága egyházi szereket, szentségtartókat, kelyheket, füstölőket halmozzanak össze. Ha valaki ez ellen vétett, a vizitator tartozott őt a legközelebbi káptalannál feljelenteni. Arany és ezüst edényeket, kelyheket stb. csak a tartományfőnök fogad-