Századok – 1898
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - V. és bef. közl. 693
7(12 SZÁDECZKY LAJOS. nem veheti, azért az ifjú Apafi is, míg Thököly él, erdélyi fejedelem nem lehet.1 ) Ha hivatalosan tagadták is, kétségtelen, hogy volt némi Thököly-ellenes áramlat a diványülő basák s az erdélyi bujdosók között. Thököly jól tudta ezt. »Az erdélyiek sokat fecsegnek — irja 1694. jan. 11. Sándor Gáspárnak — mind ott (Drinápolyban) s mind Szófiában, biztatván az alábbvalókat is ellenünk s ennél többet is izenvén Erdélyben«.2) De a tavaszszal vezér-változás történt s az új vezér nem kedvezett a pártosoknak. Thököly maga is ügyesen ellensúlyozta a fondorlatokat, a minek az lett a vége, hogy a Thököly-ellenes erdélyiek (Macskási, Inczédi és társaik) látván, hogy czéljokat el nem érik s megbántatván azzal is, hogy az új vezér alatt a kincstartó nem akarta járandóságukat külön kiadni, hanem Szófiába utasította őket a többi erdélyiekhez (ápr. közepén), felkerekedtek s Drinápolyból Szófiába menő utjok közben haza felé szöktek, előkészítve a szökésre s magokkal vive a szófiai téli szállásról is vagy 30 erdélyit (főbbrendűeket is) szolgáikkal együtt.3) Thököly kifejezte gyanúját, hogy »talám némely ministerek titkos annuentiájábúl lött« ez a szökés, hogy olyan békével elmehettek, mert ha nem úgy lett volna, talán a havaseli vajda sem bocsátotta volna olyan békével országán keresztül.4 ) Annál rosszabbúl jártak a Thökölyhez hű Szófiában maradt erdélyiek. Ezeket a törökök honfitársaik szökése miatt gyantába fogták, őrizet alá tették, lovaikat egy karavánszerályba rekesztették, hogy szintén el ne szökhessenek. Thökölyhez folyamodtak kiszabadíttatásukért. Thököly eme híreket hallván, ápr. 29-én audientián fogadta mellette levő erdélyi híveit : Kemény Íjászlót, hopmesterét J) Thököly naplója 1694. jul. 4-éről, 412. 1. 2) Thököly leveles könyve 115. 1. 3) Apr. 28. »Hozta hírit a porta Macskási Boldizsár és Inczédi Mihály dolgoknak is, kiknek is praebendájokat elfogván az teftedár az portán és a több erdélyiekhez Szófiára relegálván, desperatio (hogy elkezdett, személyem és fejedelemségem ellen való factiokba elő nem mehettek, félvén az én büntetésemtül is) fecit ipsos monachos, elszökvín és némelyeknek Szófiában is hírt adván, onnan is m. e. 30-ig való személy szolgástul nimely elsőbb rendekkel elszöktenek, kire nézve a többit a •szófiai törökök gyanuságban vévén, magokat árestom és vigyázat alá tévin, lovukat egy vendégfogadóba szorították, kik is reminkedő leveleket küldöttík hozzám, hogy ne hadjam őket«. (Thököly naplója 374. 1.) ') Kapitiháínak. Leveles könyve 229. 1. Bár később olyan hír is jő, hogy még jun. sem mehettek Erdélybe. Jun. 27. »Hoztak olyan hírt is, hogy Macskásiék, kik Drinápolyból szöktek volt el, még sem mentek volna be Erdélyben:« (Thököly naplója 407. 1 )