Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - V. és bef. közl. 693

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 709 Káinoki Farkast és titkárát Komáromy Jánost s közölte velők a szófiai híreket honfitársaikról. Megdöbbenéssel hallották s rimánkodtak a szófiai foglyok érdekében, hogy az ártatlanok a bűnösökért ne szenvedjenek.1) Másnap már indult a posta a portára. Thököly a fővezérnek írt levelében meleg pártfogással könyörög a Szófiában telelt és most is ott lévő erdélyiek mellett, mert azok, kik ott maradtak, vele jöttek ki Erdélyből s mindenkor igaz emberek voltak; kéri a nagyvezért, mutassa kegyelmességét mind a Szófiában s mind a mellette lévő erdélyiekhez és az országhoz is, mert »egynehány rósz ember országot nem tészen«.2) Thököly közbenjárása nem történt hiába : az erdélyiek kiszabadultak s a nagyvezér egy hónapra eleséget rendelt számukra, de sem Thökölyhez nem rendelte vissza őket, mint elődje a tavaszra megígérte, sem magával nem vitte, midőn a táborba indult. Ott maradtak s nyomorogtak tovább Szófiában. Az új nagy vezír Defterdár Ali 1694. nyarán nagy hadi készülettel indult Belgrád felé, elszánva, hogy »vagy nyerje a harczot, vagy meghaljon.« Thökölyt is Belgrádba rendelte, bár hallotta, hogy betegeskedik, de azt jegyezte meg rá »mintegy mosolyogva« Sándor Gráspár előtt, hogy illik-e a királynak ilyen időben betegeskedni, mikor a császárnak szolgálatot kell tenni ? ! Aug. 22-én fogadta Thökölyt audientián. A két-lovas hintóból hordszéken vitték a vezír elébe, a ki kontös-csókolása után leültette s részvéttel kérdezte, hogy mi dolog az, hogy ennyire jutott? aztán biztatta, hogy az ellenséggel végezve, vagy maga személyesen vagy elégséges hadakkal ülteti be »a királyt« Erdélybe. Megbeszélték azt is, hogy a Magyarország felőli tágasabb útak valamelyikén mennek be, nem Havasalföld, vagy Moldva felől. Ο viszont biztosította a vezírt, hogy némely »hamis urakon« kivül (a kik majd megtalálják, a mit keresnek) a község és a szászok igazak hozzá. A vezír audientia után nyuszttal bélett kaftánnal tüntette ki s midőn látta, hogy búcsúzáskor »köntöse csókolására ketten fogták s lígy segítették«, mosolyogva biztatta, hogy »ne betegeskedjék, erősen viselje magát, most kívánván a császár szolgálatja.« A lélek kész volt erre, de a test erőtelen. Két felől karon fogva lábon ment ki ugyan a külső sátorig, de meg is erőltette magát : sebes lába feldagadt utána.3) Másnap (aug. 23.) folyamodványokat íratott törökül a nagyvezírnek, köztük a Szófiában lévő erdélyieknek (minthogy Thököly naplója 376. s) Thököly leveles könyvek 246. 1. 3) Thököly naplója 457—465. 1.