Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - V. és bef. közl. 693

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 703 a kuruczok pusztításait, hogy »valahová fordítják a Thököli királ hadait, pusztán hadják inkábh a lakosok helyeket, mintsem bevárják.« A jancsár aga »mint afféle új és alacsony rendbűi nagy méltóságra felment ember« még a janicsár tiszteket is bosszantó indiscretioval azt kérdezte : igaz-é hogy mikor Erdélyből kijött, ötven szekér aranyat hozott ki ? Thököly nem maradt adós a felelettel ; de meggyőződhetett ezekből : mi minden hazugsággal vádoltatik. A nagyvezérnek aztán, a ki előre is biztosította jóindulatáról, mert ő »ennek a török birodalomnak árvája«, (oct. 14. audientiáján) kitárta szíve érzelmeit, panaszait, hogy eddig is »holmi portékájának elzálogosításával kellett magát s hadait fentartani, mivel hogy egy téli provisiot, vagy egy nyári szükségre való élést annyit adtak eddig, az kivel 2—3 hónapig is nehezen érhették lie.« Hadai 5000 emberről 2500-ra szállottak alá a szükség miatt, ő mindenét oda hagyta a török nemzet iránti hűségeért : ne engedjék, hogy a békekötésből kizárassék s hadai ellátásáról, jobb téli szállásról gondoskodjanak. Végül előhozta az erdélyi bujdosókat, hogy ezek »vévén reménységet, hogy Isten a porta újabb birodalma alá adja újobban Erdélyt, kívánnak újabban confugiálni az fővezérhez.« Azt felelte, hogy a mikor Thököly jónak látja, hivassa fel őket (Pozserováczról), audientiát ad nekik, előterjesztéseiket közli vele s választ sem ád az ő híre nélkül. Thököly némi aggodalommal nézett az erdélyiek kihallgatása elibe, tudván, hogy azok egy része nem föltétlen híve s attól tartott, hogy a nagyvezértől esetleg haza bocsáttatásukat fogják kérni. Figyelmezteti erre (oct. 21.) a vezér kiháját. hozzá tévén, hogy »a porta reputatioja nem engedi, hogy a német hűségire bocsássa őket, holott valaki visszamegyen, annak az német császár hűsígire meg kell esküdni,« s kérte: legyen résen és jelentse meg ezeket előre is a nagyvezérnek. Másnap (oct. 22.) a zülfikárnak (régi ismerősének) még többet mondott : hogy három év alatt mennyi költséggel tartotta az erdélyieket »sok alkalmatlanságot is szenvedvén tőlök,« mint állhatatlan emberektől ; megmutatta neki pecsétes elismervényeiket a rájok tett költségekről »az ételen és italon kivül,« melyet nem azért vett tőlök, hogy rajtok megvegye, »hanem hogy a portát és a magok országát is azzal convincálja annak idejében.« Az értelmes öreg basa kérdésére, hogy mi a szándéka felőlük? azt felelte, hogy »az porta fejedelemnek constituálván s rúla athnamét is adván, kívánságom az volna : őket is, engem is országokban introducáljon,« addig is ellátásukról gondoskodjanak s a porta ő általa, mint fejedelmük által rendelkezzék velők.1) Az ») Thököly naplója 231. 236. 1.