Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - V. és bef. közl. 693

7(12 SZÁDECZKY LAJOS. mellé. « Megbízott híveiből válogatta össze a küldöttséget: »nagyságos renden valók Orlái Miklós és Kemény László úrfi« volt köztük : a kiben nem bízott eléggé, azokat visszatartotta. Igy nem engedte meg a gyanús hűségű Macskási Boldizsár elmenetelét, jóllehet ez »ugyan obtestatióval irt suplicatiót küldött be, hogy ezen úttal el ne maradjon,« de a fejedelem »erős okokból« megtagadta kérését. Ellátta a küldöttséget nyílt levelekkel, felhívásokkal. Magyarországra s Erdélyre, »hogy insurgáljanak s éljenek az alkalmatossággal,« titkos pecsétjével ellátott »titkos czédulákkal stb. s vérmes reménységgel indítja őket űtnak 1693 »aug. 14-én.« De a reménység hamar füstbe ment, mert a nagyvezér meghallván, hogy Croy herczeg a császári hadakkal Belgrádot ostromolja : a belgrádi basa segítségkérésére erdélyi expeditioját félbehagyta (»Erdély felé való útjából megfordult«) s Belgrád felé sietett. Az erdélyi küldöttséget a Vaskapunál találta ez a leverő hír. mire Sándor Gáspár Viddinbe vitte és ott hagyta az erdélyieket »filtvín az szökéstől őket,« maga pedig Káinoki Farkas, Orlai Miklós és Horváth Ferencz társaságában posta-hajókon sietett a fővezér és tatár khán elibe, a kik Buszcsuknál akartak a Dunán átkelni s velők ment aztán vissza Viddin és onnan Nándorfehérvár alá. Sándor út közben Viddinnel szemben a havaseli vajdával és a nagyvezér mellett lévő követével Janakival találkozott, a kik expectorálták magokat az erdélyi fondorlatok dolgában, hogy »az erdélyiek levelit sok pecsétek alatt miképen kellett neki (a vajdának) megküldeni a vezérnek« kénytelenségből, melyben némely erdélyi urak és főrendek újabb hoclolásokat igérik, ha a porta magok közül való fejedelmet ad nekik, mert Thököly tői »sokan és országostól is félnek.« Állítólag a nagyvezér a havaseli vajdát a Viddinben lévő erdélyiek kézbeadásával is megkínálta, de ő nem fogadta el, mert a multakat feledve Thökölyvel »az atyafiságot megújítani« óhajtja, daczára, hogy Havasalföldén taborozva (1690/91 telén) annyi kárt tett neki.1) Belgrádnál aztán volt alkalma Thökölynek találkoznia a tatár kliánnal, a ki jóakarója volt; kitűntetően fogadta (oct. 12.), részvéttel kérdezősködött lábbajáról, hadai számáról (2500 főnyi volt ekkor) s ígérte pártfogását kívánalmai, főkép jobb téli szállás kieszközlésére. »Kávéval, serbettel, rózsavízzel s füsttel való megbecsülés ceremóniái után« váltak el. A basáknál is sorban látogatást tett s azt tapasztalta, hogy a hangulat nem a legkedvezőbb irántuk. Csaffer a belgrádi basa felpanaszolta ') Thököly naplója 168 1.