Századok – 1898

Hivatalos értesítő - A M. T. Tört. 1898. szept. 22-én tartott vál. ülés jegyzőkönyve - 683

A7. ARANYBULLA MINT FRESKÓ. 683. Zemplényi pl. egy más, de arra a nagyon helyes esz­mére megy vissza, hogy a törvény akkor, az aranybulla korá­ban, ép mint ma is, szent lévén, — a törvény végleges megadá­sakor, szentesítésén okvetlen az egyháznak kellett közremű­ködni. - Állítják némelyek, hogy magának a bullának egyik szerkesztője János, ez időbeli esztergomi érsek volt; — a bulla szövegének készítője maga is pap, — mint annak végszavai mondják : »adatott Klétusnak, udvarunk kanczellárjának, az egri egyház prépostjának keze által.« Ha tehát ez már igy volt, — gondolá Zemplényi, — a mint a törvény szava maga is bizonyítja, nincs valami közelfekvőbb, s természetesebb gondolat, mint hogy tehát a bulla a papok által vagy utján tétessék át mintegy a nép kezébe. Ezért van igy beosztva Zemplényi képe : Endre, (komo­lyabb alak, zöld sátorban) előtte főpap segédlettel s a bullá­val, a harmadik a nemesség csoportja. — Ε felfogás alapjában történeti, — de éjien mint törté­neti felfogásnak van egy kissé gyenge oldala, — az, hogy egészben véve e felfogás csakugyan nem más, mint a törté­neti egyszerű konvenció követése, — mert régebbi törvényeink tényleg mind ily uton-módon a papság kezén mentek át a közéletbe. — Általában véve jó tehát ez az eszme, de már specialiter a bulla keletkezésének mélyébbi okaira nézve, —· semmit nem mond, — abba a korba kissé mélyebben be nem vezet, nem tájékoztat ! Zemplényi a történelmi legelső gondolatnál állt meg, szerintünk helytelenül, - mert ha kissé tovább gondolkodik, avagy kutat még egy kevéssé imitt-amott, - nem hiszem, hogy ne tudta volna az ő bulla-képébe is csak annak a lé­leknek és lelkesedésnek felét beleönteni, mely a Moriamur ké­péből oly megkapó, magyaros tűzzel s egész helyes történet­hűséggel sugárzik felénk! .... Ilyképen vezetvén a történet bolygó lidércze tüskön-bok­ron át, helytelen utakon a festőt, gyakran csalóka mocsár felé, — merészen fordítnak egyet az egész bullakérdésen a pályatársak : Spányik és Reiridhardt, — amaz már is­mert festőnk, — s az egészet a szimbolikus megoldás terére viszik át. — Végre is, mondják ők, a bulla a magyarnak régi alap­törvénye, szinte vele nőtt fel, 48-ig érvényben állott, s egy ilyen hasonló kép nem lévén az országházban, - mintegy a bulla képében az alkotmányt, általán az összes törvénye-

Next

/
Thumbnails
Contents