Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* nevezetes beszédéről azt jegyzi meg (I. 52.), hogy Kossuth, azon beszédjénél is lángoló, önzetlen honszerelme által vezéreltette magát, de az Ausztriával fennálló viszonyok ecsetelésénél messze túllépte az államférfiúi mérsékletesség és a politikai eszélyesség azon korlátait, melyeket miniszteri állása eléje szabott. Nem helyesli azt (I. 65.), hogy Móga a pákozdí csatában főerejét a velenczei tó által is védett balszárnyra Iielyezé, s nem helyesli (I. 105.) Klauzál őrnagynak a Szent-Tamás 3-ik ostromára készített tervét. Ellenben feltétlenül helyes gondolatnak tartja (I. 106.) Kossuthnak azon tervét., hogy a Délvidéken alkalmazott erők a veszélyezettebb helyrefölvonassanak. Vetternek a november 30-ra készített tervét nagy képű vállalkozásnak minősíti (1. 112.), s a Tomassevacelleni decz. 5-iki hadműködésünkről is azt mondja (T. 113.). hogy a mesterkélt oszlopalakítás és az ebből keletkező erőelforgácsolás okozta, hogy a vállalat a tekintélyes túlerő daczára sem sikerült. Görgeiről azonban, kinek nevét tévesen mindenütt y-nal írja, azt jegyzi meg (1. 153.), hogy ő, bárha ő rá is. ráillik bizonyos tekintetben az ügybuzgó dilettáns kifejezés, vezéri tehetségének a háború alatt gyakran igen szép jelét adá. A kápolnai csatára vonatkozólag megróvja (I. 270.) a liarczvonal aránytalanul nagy kiterjedését, a felső vezetés hiányát és a parancs-közvetítés gyarló állapotát, ennek lévén az tulajdonítható, hogy a hátullévő hadosztályok közül három későn érkezett be. A márczius 4-iki oCtroyról azt mondja (Π. 1.), hogy az vetett végett a békés kiegyenlítés lehetőségének, de a függetlenség kimondását is elhamarkodott sajnálatos lépésnek tekinti, azt később is (II. 95.) erőszakosvisszatorlásnak nevezvén. Kimutatja (II. 21.), hogy 1849. márcziusának második felében a földerítő szolgálattal osztrák részről senki sem gondolt, s hogy Windischgrätzben nem igen volt meg a szilárd elhatározás, ezért nyúlt félrendszabályokhoz s alpararancsnokaiban sem volt meg a feltétlen engedelmesség, sőt Jellachich és Sclilik renitenskedtek is (II. 90.ΚΑ Grörgei ápril 5-én kiadott intézkedését ügy jellemzi, hogy az egyszerű, világos, rövid és érthető stilusa által tűnik ki. s hogy abban a siker feltétele, a döntés előtti fokozatos erőegyesítés fontos elve a lehető leghatározottabban kifejezést nyert. A Klapka által készített honvédelmi tervezettel szemben, melyet elitéi (III. 9.), azon tervet helyesli, melyet Grörgei a junius 26-iki minisztertanácsban előterjesztett, föltétlenül helyesli azt is (III. 48.), hogy Görgei ezen Klapka-féle védelmi tervezettől eltérőleg Budavár bevétele után az offensivát ragadta meg, és végre helyesli (III. 187.) Grörgeinek a váczi azon