Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

«40 TÖRTÉNETI IRODALOM. elhatározását, hogy a Gödöllő felé való áttörés tervét feladva, ÍIZ oroszok megkerülésével vezeti le seregét a Felső-Tiszához, megjegyezvén később (111. 202.), hogy ügyesen s mondhatni mesterileg és gyorsan vonta ki seregét az ellenség által neki •szánt kelepczéből, éppen úgy, miként az év elején a bányavárosokon át. Kárhoztatólag szól (II. 72.) Klapkának az isa•szegi csata alatti mulasztásáról, s Gáspárnak ugyanakkori tétlenségéről (Π. 73.). 8 elitéli Knezichnek zsigárdi (III. 58.) Nagy-Sándornak peredi (111. 70.), Pikéthvnek és szintén Nagy Sándornak a jul. 11-iki komáromi (III. 104., 105.) s Kmetthynek a hegyesi csata alatti viselkedését (III. 135.). Több helyen rámutat arra, hogy Kossuth mily gyakran avatkozott be a hadvezetési ügyekbe a hadvezér tudta nélkül, így például <111. 130.) Kmethyt Székes-Fehérváron két ellentétes parancs várta, az egyik Kossuthtól, a másik Görgeitől, s a miniszteri tanács határozata ellenére Kossuth Bemet szólította fel a fővezérség átvételére (III. 230.). S konstatálja, hogy Dembinski minden kényszerítő szükség nélkül adta fel a Tisza jobb partját (III. 233.), s hogy a temesvári csatában az egész hadjárat sorsa el lett döntve (III. 260.),'mire vonatkozólag már különben még a júniusi események leírása alkalmával kijelentette (III. 46.), hogy magában véve a rendelkezésünkre álló •erők elégtelensége is alig hagyott kétséget az egyenetlen harcz -y.omoru kimenetele iránt. A munka ezen itten részben felsorolt helyes ítélkezése és kiemelt jelessége daczára sem mondható, s ezt sajnálattal kell konstatálnom, absolut becsünek. És pedig első sorban és főleg azért, mert Görgei tábornok iránt, az áprili hadjárat diadalkoszorúzott fővezére iránt nemcsak sok helyen elfogult, de igazságtalan is. Ugy látszik, ebben is követi Klapkát, ós pedig az emigratiobeli Klapkát, és Gelichet. Pedig hát Klapka egészen máskép beszél az 1885-ben megjelent »Emlékeimből« czímű művében Görgeiről, mint miként az 1850-ben megjelent »Memoiren«-jeiben beszélt.. í> hogy Gelich sem vehető kútforrásul : azt alább látni fogjuk. Igaz, hogy szerző, mint azt már fentebb registráltam, néhol elismerésének ad kifejezést a Görgei hadvezéri telietséirét illetőleg. De hát ezt egy komolyan vételre számító .munkánál mellőzni nem is lehet. Hiszen elvitathatatlan tény, hogy a magyar katonai dicsőség prestige-ét 1849-ben főleg Görgei mentette meg, s úgy tudom, hogy az osztrák hadi iskolában a Görgei bányavárosokon át végrehajtott visszavonulását ma is minta-hadmenetül tüntetik föl, és azt, hogy kitűnő hadvezér volt, Görgeiről még a külföld is elismerte, maga az angol.