Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

614 KOLLXNYI FERENCZ. két ferenczrendit,. 1545-ben a rablók éjjel rajta ütöttek a szentléleki zárdán, és az egyik szerzetest megfosztották életétől. Ugyanez a sors érte a rend egyik tagját Ozorán, a másikat Baranyában. Egy szerzetes Pesthez közel esett a törökök vérszomjának áldozatul.1

) És mennyien vesztek el 1526- és 1529-ben a budai, pesti, esztergomi zárdák hói. úgyszintén Palotán, Erdélyben, Szlavóniában. Nem lehet csodálni, bogy ily körülmények között nemcsak azon panaszkodtak a szerzetesek, hogy mindnyájan a török zsákmányává lettek,2) hanem néha a versengő hazafiak ellen is keserűen kifakadnak. Az emberek irja ilyen hangulatijai! az egyik - napról-napra gonoszabbak lesznek, mint eddig voltak. Az örökös viszálykodás, az egyenetlenség, a lobogó lángra felszított gyűlölet annyira elvakítja őket, hogy semmit sem gondolnak a külellenséggel, hanem készebbek közösen elveszni, mint hogy egyik a másiknak a roszban engedjen.3

) Hogy az embereket ily keményen megítélhessék, hogy felőlük ily hangon szólhassanak, ahhoz a lelkiismeretnek az a nyugodtsága, a kötelesség teljesítésből eredő oly fölény, a mulasztás vádjától való olyan fokú mentesség volt szükséges, a minővel ők valóban rendelkeztek. Igaz, hogy ehhez nagy áron jutottak. Ugy kellett ezt sok szenvedés, nélkülözés és munkával megváltaniok. Ki kellett tartamok, mint az őrtálló katonának a veszedelem színhelyén. Vagy lia a kérlelhetetlen kényszer elviszi is őket egy időre, ismét vissza kell térniük az elpusztult vidékre, a füstölgő romok közé, csakhogy a szegény népet vigasztalhassák. Ebbeli kötelességüket eléje kellett helyezniük saját biztonságuknak, mások lelki életét saját földi életüknek, és nem volt szabad magukat semmiféle tekintetek által eltántorítani engedni arról az útról, amelyen az önfeláldozás ν ('res verejtéke verte ki homlokukat. Megható az a szeretet, az az atyai gond, amelylyel saját szerencsétlenségeik közepett is híveikre gondolnak. Irtunk a kusztosznak — közli Szerecsen János feleségével a tartományfőnök 1533-ban — hogy az elhamvadt sellyei zárdába küldjön négy szerzetest a ti és a szegény, szánalomra méltó nép vigasztalására, lia ugyan sikerült némelyeknek a törökök kezeiből kiszabadulni.4) >) Toldy: Analecta p. 312—313. ,J

) Levelező könvv 50b. s) U. ott. 58b. ') U. ott. 87 a.