Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

MAGYAR FERENCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 605 (sine aliquali sufficientia litterarum) és hogy a növendékeket, különösen az ifjabbakat, nagyon korán ne bocsássák a felszentelésre. Továbbá, a tartományfőnöknek és a többi elöljáróknak arra is kiterjedjen figyelmük, hogy a gondjaikra bízott testvérek tudják mindazt, ami az üdvösség elnyeréséhez szükséges, kivált a gyóntatok és hitszónokok. Gondoskodjanak kellő tanerőkről is. A növendékek és a fiatalabb áldozárok irodalmi nyelven társalogjanak, és az étkezések idején felolvasásokat tartsanak.1) A levelező könyvben pedig ezeket irja valaki: tudvalévő dolog, hogy nekünk nem az elvont fogadalmakra, a pompás érvelésre van szükségünk, hanem arra, hogy ismerjük a szent irást, a közhasznú dolgokat, s kivált ami a gyóntatáshoz tartozik. Ezt veszik az emberek rendesen igénybe. Ugyanazért a mi tartományainkban is vannak olyan atyák, akik az ily szükséges ismeretekkel rendelkeznek és képesek másokat is oktatni.2) Miután a növendékek tanulmányaikat befejezték, és legalább 22. életévüket betöltötték, papokká szenteltettek. A felszentelés rendszerint a legközelebb eső püspöki székvárosban történt, az illető püspök vagy helyettese által. Tgy tudjuk, hogy egy izben a tartományfőnök Esztergomba küldi a növendékeket felszentelésre, máskor pedig a kusztosz Egerbe rendeli őket.3

) Midőn az ujonczok megkezdették a próbaévet, már a •szerzet ruháját viselték. Nem is vetették ezt le többé, sőt ebben is temettettek el. A ruházat a konstitucziók értelmében olyan volt, hogy annak silánysága nem csak az árából, hanem magából a posztóból is megítélhető volt, miután a rend szabályai szerint a szerzeteseknek szegényes ruházatban kellett járniok. A magyar ferenczrendieké, a tartomány ősrégi szokása szerint, egyszerű hamuszürke színű posztóból készült. A csuha olyan hosszúra volt szabva, hogy a derékon átkötve, leért egészen a láb sarkáig ; nem érte a földet, de a sarok felett sem volt négy ujnyival rövidebb. A csuklya leért egészen a derekat övező kötélig, s ennél két ujjnyinál sem hosszabbnak sem rövidebbnek nem volt szabad lennie. A szélessége arányos volt a hosszúsággal. A csuha ujjai leértek a kéz első izületéig, s a vállnál körülbelül két tenyérnyi szélességben voltak •varrva, ugy azonban, hogy a kéz feje felé még inkább kibővül') Müncheni kódex. Electio officialium. ') I. h. 94 a. B) U. ott. >16 b.