Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

MAGYAR FERENCZBENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. NEGYEDIK KÖZLEMÉNY. — IV. Szt. Ferencz szabályai értelmében igy oszlott meg a hatalom, a tekintély, a kormányzás, a tartománygyülés és az elöljárók között. Természetes, hogy mindebben csak a kisebbség részesülhetett. A nagyobb rész névtelenül, engedelmeskedve, és dolgozva élt a zárda falai közt, legfeljebb akkor vétetve jobban észre, ha valakit társainak bizalma kiemelt a szerzetesek nagyobb zöméből. De ha amazoknak több jutott a hatalomból, emezeknek alighanem nagyobb részük volt a lélek zavartalan békéjében. A tisztségek, a hivatalnokoskodás, kétségkívül megszaporította a gondot, növelte a felelősséget, fokozta a fárasztó, pihenést nem ismerő tevékenységet. Akit a bizalom és saját kiváló tulajdonai egy zárda, egy kerület, egy tartomány élére állítottak, az minden inkább volt, mint a maga embere. Másokért való gond ült szivén, másokért való munka foglalta le idejét, a többiek jóléte és nélkülözése, öröme és bánata, erényei és bűneiért tartozó felelősség töltötte be lelkét. Az az egyszerű szerzetes ellenben, a ki elvegyülve társai között észrevétlenül, rábízva magát teljesen a rend szabályaira, szó nélkül alávetve magát elöljárója akaratának, imádkozva és dolgozva, mintegy akarat nélkül, de egyúttal minden gondtól és ' felelőségtől menten élte le napjait, jóval nagyobi) mértékben élvezte a lélek békéjét, a kedélyvilág nyugodt egyformaságát, szóval a. szerzetesi élet csendes de igaz boldogságát, a melyet a jól fegyelmezett, az önsanyargatás gyakorlásában megedzett akarat nem engedett oda martalékul sem a hiúságnak, sem egyéb emberi gyengeségnek. Ezt azonban csak akkor tudjuk megérteni, ha ezeknek a szerzeteseknek az életét egész közelről látjuk. Ha ismerjük