Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Középiskoláink története. Ism. Dézsi Lajos - V. 460

TÖRTÉNETI IRODALOM. catius Jánosról, a későbbi kassai bíróról, Matthaeidesről, az eperjesi nyomdáról, a Collegium Rakóczyanu mról mond, azok művének legbecsesebb részei. Ezekben alapos kutatás párosul lelkes előadással. Stílusa ugyan itt-ott pongyola, de a jó tulajdonságok elfeledtetik e hibáját. Különösen lelkesedik ott, hol a protestánsok szenvedéseiről beszél, a Caraffa eperjesi vértörvényszékét szinte drámai élénkséggel írja le. Nagy volt ekkor az eperjesi iskola hire, neve; nagy volt rektorának tekintélye; hogy állása előkelőnek tekintetett, az is bizonyítja, hogy a sárosi vár kapitánya s a királyi kamara főnöke oda adta egyikhez a leányát; hogy városukban milyen becsülésben részesültek, annak bizonyságául szolgál az, hogy rendesen közülök választották a városi jegyzőt; magas fizetést (1595-ben évi 80 frt) húztak s mellékjövedelemre is könnyen tehettek szert. Uj korszak kezdődik az eperjesi iskola történetében az 16(i4-ik évvel. Ez évben Baver János rektor egy emlékiratot dolgoz ki s mozgalmat indit, hogy az eperjesi iskolát collegium vagy »kis egyetem« rangjára emeljék. Népszerű volt az eszme s általános pártolásra talált. Jó példával a város ment elől : a főpiacz legszebb részén jelölt helyet az építendő intézetnek s két falut, egy nemesi birtokot s egy rész jószágot ajándékozott e czélra. Az adakozók között Vitnyédi István neve áll legelői 6000 forinttal. követik Keczer András s Felsőmagyarország többi nemesei és polgárai, evangélikusok és reformátusok. A gyűjtést külföldön folytatták tovább, jó sikerrel, igy csupán Boroszlóban 122 forint és 185 tallér, Svédországban 20,000 forint stb. gyűlt össze. Honnan jött volna ez időben, a mi megzavarja a közörömet, ha nem a királyi udvar részéről?! 1661-ben kelt I. Leopold rendelete, melylyel megtiltja az akadémia tovább építését. A protestáns leleményesség hamar kész volt a válaszszal : azt felelték, hogy nem akadémiát, hanem közös iskolát akarnak, az »akadémia« nevet nem is ismerik s folytatták az építést. Természetesen ezzel Bécsben nem elégedtek meg s ujabb és ujabb levelet váltottak s egyszersmind azalatt fölépítették s meg is nyitották (1667. okt. 18.) a collegiumot. Igazgatására meghívták Pomarius Sámuel magdeburgi lelkészt s az ő rektorsága s 10 tanár és tanító vezetése alatt csakhamar virágzásnak indult az intézet. De nem sokáig tartott e virágzás. A jezsuiták keze súlyát Eperjes is megérezte: 1671-ben katonai magtár, 1672-ben jezsuita rendház lett a collegiumból ! Szomorú, nehéz idők következtek ezután. Csak olykor-olykor térhettek vissza rövid időre, a mikor az elnyomott szabadság védelmére felkelő fejedelmek Tököly, Rákóczi seregei előuyomultak. Lipót utódai,