Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Középiskoláink története. Ism. Dézsi Lajos - V. 460

TÖRTÉNETI IRODALOM. veres forinttal maradtatok adósok, tudjátok, hogy ezt házak szerint kell beszednetek.« Ettől kezdve állandóan szerepel a tanító a városi számadásokban. Az 1449-ik évből már nevét is tudjuk egy tanítónak, a kit Orbánnak hívtak. De azután nem is sokkal többet tudunk róla. Ellenben már bőségesen maradtak fenn adatok a XVI-ik század elején élt Stainhofer Sebestyénről. Az ő tanítósága alatt jelent meg Eperjesen Damo Mihály a pápai indulgentiákkal (1522) s talán neki is része volt a botrányban, melynek színhelye e békés város lett. Bels Mihály deák, az eperjesi pap nem jó szemmel nézte, hogy az idegen barát híveinek pénzét összeszedi s Rómába szállítja; a nép között is voltak elégedetlenek, a kiknek elég volt a pap egyetlen intése s megtámadták a barátot, megsebesítették, megfosztották pénzétől s a pápai bullától, azután megkötözve, megkínozva Egerbe szállították. A merénylet nagy port' vert föl; a pápai követ, a ki ekkor épen II. Lajos udvarában volt, egyházi átokkal akarta a várost sújtani. Magyarországon ekkor egy ideig mindenki erről beszélt, Budán a kézművesek száján egy ének keringett róluk, hogy ugy bánnak saját fiaikkal, mint a zsidók a Krisztussal. Soká elhúzódott az ügy, végre is sértő és sértett fél kiegyeztek egymással s a Damo kárát megtérítették. Csakhamar ezután a reformatio is tért foglalt a városban s 1531-től kezdve pedig már csak is protestáns iskoláról lehet szó. Az iskola története is tulajdonképen itt kezdődik; azon egykét adat, mely a korábbi időről fenmaradt, halvány képet sem nyújt az iskolai életről. Hörk műve is ettől kezdve válik mindinkább érdekessé. Az iskola története e korban szorosan összefügg az egyháztörténettel, azért az egyháztörténetiró is becses adatokat fog itt találni. Az eperjesi iskola ez időtől kezdve Felgőmagyarország legjobb iskolái közé tartozott s tanítói nevesebb írók és tudósok, kiknek életrajzaira vonatkozólag az irodalomtörténetiró is nem egy ú j eddig ismeretlen adatot fog találni. Mert Hörk műve levéltári kutatások alapján készült s az eddigelé nem igen bolygatott tárnából, hová nagy fáradtsággal leszállott, a nemes érczeknek nagy tömegét hozta felszínre. Az uj adatokon kivül nem egy hibás adatot igazit ki. Pl. bebizonyítja, hogy Werner György, a későbbi sárosi várkapitány, a kit »De admirandis Hungáriáé aquis« cziniű művéről emleget az irodalomtörténet, soha sem volt az eperjesi iskola rektora, mint azt Vandrák András és mások állították. A miket Wernerről, Stockei Lénárt bártfai tanitő hatásáról, Torda Zsigmond rektorról, a mellékesen kereskedést is űzött s később e miatt állásáról le is köszönt Eabiny Lukácsról, Sculteti Scverinről, Boc-