Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Ism. L. 457

441) TÖRTÉNETI IRODALOM. megrovásképen emiitjük föl. Egy ilyen szógyűjtemény sohasem lehet teljes, annál kevésbbé az első ilyen kísérlet. Ezt tekintetbe véve elismeréssel kell adóznunk Bárczay leleményességének, szorgalmának az ilyetén való összeállításért. Másik kiváló sajátsága, a mit szintén csak elismeréssel említhetünk föl az egészséges conservativ szellem, melylyel a magyar műszavak között válogat vagy azokat alkotja. Nagy gyönyörűsége telik benne, lia a már általánosan elfogadott, de rendesen a németből vagy latinból szószerint fordított műszavakat a régi magyar nyelvben talált elnevezésekkel helyettesítheti s csak szükségtől kényszerítve alkot új szavakat vagy fordít idegen nyelvből. Mi azt liiszszük, hogy sikerrel nézhetett volna szét az ujabb magyar irodalomban is, pl. a tornajáték leírása előtt elolvashatta volna Arany »Toldy szerelmé«-nek Il-ik énekét; ha ezt megteszi, hogy egy példát említsünk, akkor a 435. lapon használt » tornaparancsnok«-ot, mely a német Turniervogt szolgai fordítása, bizonyára felcseréli az Aranytól használt »baj mester «rel stb. A löket (choc) helyett is talán alkalmasabbat talált volna az Ilosvainál előforduló »öklelés« szóban, sőt mi Ilosvai kedvéért az »öklelő fá«-t is elfogadtuk volna. A mű tartalmának főbb részeit különben a következőkben sorolhatjuk föl: Az első fejezet a czímerékről, a második és harmadik a paizsokról, mázokról, paizsrészekről s czimerképekről, a 4-ik a sisakról, az 5-ik az oromdiszről szól ; külön fejezetek tárgyalják az öromdiszt, az orrjegyet, külső díszeket, czimerleirást, zászlókat, rendeket és rendjeleket. Magyarország czimerét, a magyar és külföldi nemességet, a tornát s az utolsó (l5-ik) fejezet a heraldika kutforrásait, czimerleveleket, cziméreskönyveket, tekercseket, tornakönyveket, pecséteket, czimerrel ellátott műtárgyakat s a külföldi és hazai heraldikai irodalmat ismerteti. A műnek nem minden része van egyenlő gonddal kidolgozva. Legjobbak a czimer különféle nemeiről, az oromdíszekről s czimerleirásról szóló fejezetek, leggyengébb a heraldikai irodalomról szóló, melyben, hogy egy sokat használt kifejezést ismételjünk, sok van, a mi elmaradhatott volna és sok hiányzik, a mi méltán helyet foglalhatott volna benne. Néhol felesleges munkát is végzett a szerző. Előszavában említi, hogy a vérségi összeköttetéseket jelző szavakról a. szótárak nagyrésze nem tájékoztatta eléggé. Segítségül vette a kánonjogi kézikönyveket, de ezek sem elégítették ki s azután, a mint megvallja, Calepinus szótára és a Digesták igazították helyes útra. Ε felesleges fáradtságtól megkíméli magát, ha a szótárakon kiviil ismeri Csiky Lajosnak »A rokonság és sógor-