Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Ism. L. 457

441) TÖRTÉNETI IRODALOM. Írására, mint Csergheő Géza is, a Siebmacher-féle czímerkönyv magyarországi munkatársa, a ki azonban elhunyt még mielőtt tervét végrehajthatta volna; ez fejti meg e munka létrejöttét is. Bárczay mielőtt munkához kezdett volna, számot vetett a nehézségekkel, melyekkel majd meg kelle küzdenie. Ilyen volt mindjárt a műszavak megállapítása. Míg a német, franczia, angol vagy olasz irodalomban régen megállapított s általánosan elfogadott, szabatos műkifejezések vannak minden egyes czimerrész stb. jelölésére, nálunk ingadozás és nagy mértékű bizonytalanság uralkodott e téren. Mint Bárczay maga is fölemlíti műve előszavában - egyik ily tárgyú munkában egy és ugyanazon heraldikai fogalom »szelemen«, »esik«, »pólya«, »osztás«, »szelés«, »lebegő gerenda« műszókkal van jelölve. Helyesen látta be, hogy első teendője tisztába jönni a műnyelvvel. Összeírta tehát a használatban lévő műszavakat : megrostálva, kiválogatva lajstromba szedte azokat, melyeket megfelelőeknek talált. Az előzetesen kinyomtatott szólajstromot szakemberek között szétosztotta, megkérdezte véleményüket, tanácskozott velők s a hosszas meghányás-vetés eredménye gyanánt jött létre az a szótár, mely Bárczay művének tetemes részét foglalja el s kétségkívül annak legbecsesebb része. Lelkiismeretesen fölhasználta hozzá az idevágó irodalmat, a magyar műszavakra nézve régibb szótárirodalmunkat is kellő figyelemre méltatva. Nem kerülte el ügyeimét a Sclilagli szójegyzék, a Beszterczei szószedet, melynek kultúrtörténeti jelentőségére e folyóirat lapjain Tagányi Károly hívta föl a figyelmet, mely többek között a németből fordított s eddig széltére használt »sisaktakaró« heraldikai műszavunk helyett a régi és inkább is megfelelő »orrjegy«-et adta. Kár, hogy nem ismerte s nem használhatta föl a most megjelent »Gyöngyösi latin-magyar szótár-töredék«-et is, melynek kézirata a m. tud. akadémia könyvtárában lappangott : ebből is nem egy helyes kifejezéssel gyarapíthatta volna szótárát. Eszébe juttatta volna ez, hogy a czímerleirásoknál gyakran előforduló »amentum« szót is fölvegye abba, melynek értelmét igy találtuk Marosvásárhelyen egy Napló fedelére a Páriz-Pápai kezétől bejegyezve : »Amentum=süveg sinórja, mellyet az katonák az állok alá. vetnek; item láncsa szíjjá; item bocskor, vagy solyának lekötő szíjjá«; megtalálta volna a ballista jó magyar nevét »pattantyu« alakjában (»Ballis geminum 1. tormenti genus muros concutiens : •pattanliu; Ballistarius : Pattantiüs mester«), megkapta volna a »bipennis«-nek megfelelőmagyar szót több másokkal egyetemben. Természetes, hogy a ritkábban előforduló szavak (mint pl. angustaria) még kevésbbé találtak e szótárban helyet. De ezeket nem