Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. Ism. Acsády Ignácz 451

441) TÖRTÉNETI IRODALOM. segélyeszközökkel rendelkezett, már az emiitett időszakra is nagyarányú levéltári kutatásokat tett s különösen sikerrel bányászta ki az egyes országgyűlésekről fenmaradt követi naplókat és okiratokat. Nagy vállalata most megjelent negyedikkötete megírásánál azonban már teljesen saját magára volt utalva, mert e kötet azt a korszakot tárgyalja, a melybe még Szilágyi Sándor munkája még nem ért el. Szerencsére itt magának voltak régibb előmunkálatai. Zsilinszky már azelőtt kimerítően megírta az 1708/10-ki országgyűlés történetét. Egy forradalmi zsinat története czímű munkájában pedig mélyen be kellett hatolnia a Rákóczi-korszak egész egyházpolitikai életébe. Ehhez járultak további levéltári kutatások s a régebbi irodalom alapos áttanulmányozása, melyek alapján említett vállalatának uj kötete is méltóan sorakozik az előbbiekhez, sőt mint úttörő, mint első, mely e zivataros huszonöt esztendő egyházpolitikai törvényhozásáról rendszeres áttekintést nyújt, érték és érdekesség tekintetében meghaladja az előbbieket. A török korszak utolsó nemzedékének életét, a felszabadult Magyarország első negyed századát tárgyalja vallásügyi tekintetben az uj kötet. Ez az idő peclig tudvalevőleg a régi állami rend teljes bomlásának, a belső párttusáknak, a véres mozgalmaknak kora, melyben egyrészt a magyarság nemzeti lételéért küzdött a bécsi udvar beolvasztó törekvései ellen, másrészt az idegen uralomra támaszkodó kath. egyház irtó háborút folytatott a protestánsok ellen. A zűrzavaros korszaknak egyik jellemző sajátsága, hogy az egész időben Magyarországon — Erdély kii lön fejlődött — egyetlen egy országgyűlés nem tartatott, A rendek nem egyszer összegyűltek ugyan, de gyűléseiket az ország kisebb-nagyobb töredéke nem ismerte el törvényeseknek, végzeményeit nem tekintette törvényeknek, s belőlük csakugyan egyetlen egy sem jutott törvénytárunkba. Ennek megfelelően természetesen Zsilinszky munkája sem tulajdonképeni országgyűlési tárgyalások története, hanem sokkal szélesebb körű. Felöleli mindazokat a gyűléseket, habár nem voltak a régi közjog formáinak szoros szemmel tartása mellett összehívott országgyűlések, melyek a vallásügygyei foglalkozva legalább ideiglenesen s bizonyos területeken elismert végzéseket hoztak. De ép oly behatóan foglalkozik a különböző vallásügyi rendeletekkel, pátensekkel, explanatiókkal s resolutiokkal, melyek az anarchikus korszakban, midőn a régi alkotmány és törvényekteljesen fel voltak függesztve, a vallásügyi bonyodalmakra vonatkozólag kiadattak. Müvének két első nagy fejezete Erdélyre vonatkozik, hol mióta a fejedelemség ismét szent István koronájának alkatrésze lett, a vallásügyben is gyökeres váltó-