Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. Ism. Acsády Ignácz 451

441) TÖRTÉNETI IRODALOM. zások álltak he. A király az előzetes egyezményekben biztosította ugyan a régi jogállapotot s kötelezte magát a négy bevett felekezet jogegyenlőségére vonatkozó régi törvényhozás fentartására. Tényleg azonban az uj uralom lényegében rejlő vallásos türelmetlenség az első pillanattól kezdve Erdélyben is kiélesitette az adclig inkább szunnyadó ellentéteket, melyeket az Alvinczy-féle resolutio sem birt megszüntetni, ámbár Erdélyben még sem fajultak el annyira a viszonyok, mint Magyarországon, hol a protestánsok irtása az udvar időnkinti Ígéretei daczára engesztellietetlenül folyt tovább, hogy a hozzá járuló anyagi romlás mellett végül a fegyveres fölkelés karjaiba hajtsa a tömegeket. A következő három fejezet a felkelés idejét s II. Rákóczi Ferencz vallásügyi politikáját világítja meg. A Rákóczi-fölkelés száz más oka közt ott van a vallásüldözés is, mely az előző század utolsó tizedében s a következőnek első éveiben egyaránt határtalan önkénynyel és durvasággal folyt. Midőn a tömegek fegyvert fogtak s haza hívták Lengyelországból Rákóczit, midőn végre a vármegyék is a fölkeléshez csatlakoztak, a protestánsok méltán azt hihették, hogy immár ütött az óra, midőn sérelmeik orvosoltatnak, az önkényesen eltörölt régi magyar egyházpolitikai törvényhozás érvényébe vissza helyeztetik s ez alapon az üldözöttek visszakapják mindazt, mit az erőszak elvett tőlük. Rákóczi azonban, noha hadainak kilencz-tized része protestáns volt, habozott a vallásügyi kérdésben a protestánsok óhajait teljesíteni. Nem azért, mintha maga buzgó kath. vallásossága mellett, jogosultaknak nem ismerte volna a protestánsok kívánságainak nagy részét. De külső szövetségesei, a franczia király s a bajor választó iránti tekintetekből nem mert a darázsfészekbe nyúlni. Bécsben a legnagyobb erőküdéssel igyekeztek Rákóczit megfosztani a külföld rokonszenvétől s ezerféle vádat és gyanúsítást hoztak ellene forgalomba. A protestáns hatalmaknak azt mondották, hogy Rákóczi s a mozgalom többi vezérei mind katholikusok s igy nem is lehet czéljok a prot. vallásszabadság. Ellenben a pápánál azzal vádolták, hogy ki akarja Magyarországon a kath. vallást irtani. A pápa meg a franczia királyhoz fordult, ki kereken kijelentette Rákóczinak, hogy ne várjon tőle segélyt, ha a kath. vallás megrontásán munkálkodnék. Hasztalan fordultak tehát Rákóczihoz a vármegyék s sürgették vallásügyi sérelmeik orvoslását. Türelmetlenségükben a fejedelem a bécsi udvar kezét látta, mely a protestánsok felizgatásával szaporítani igyekszik bajait. Egyre azzal biztatta őket, várják be az országgyűlést, mely a vallásügyet méltányosan rendezni fogja. Ezzel biztatta őket a szorultság pillanataiban a bécsi kormány