Századok – 1898
Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405
KOLLÁNYI FERENCZ. 2. nem uralkodik-e a testvérek közt a dologtalanság, a tunyaság : 3. nem tanusítanak-e az elöl járók oly mérvű hanyagságot teendőik végzésében, hogy ez által a fegyelem veszélyeztetik; 4. nem mutatkozik-e mulasztás a betegek ápolását és ellátását illetőleg; 5. nem vét-e valaki a rend szabályai ellen kocsikázás, vagy lovaglás által; 6. nem szereztek-e lie drága egyházi szereket és ruhákat ; 7. végre nem zsarnokoskodnak-e az elöljárók a testvérek felett, s nem büntetik-e igazságtalanúl őket? 1534. február 3-án pedig a tartományfőnök Pestről irt levelében a következő pontokat irja elő az egyik vizitátor számára : 1. nem állott-e valamelyik szerzetes társán bosszút akár szóval, akár cselekedettel oly módon, hogy ezáltal a felebaráti szeretet nagymértékben szenvedett ; 2. kellő gond fordíttatik-e a, betegekre; 3. szokásos és botrányt okozó hazudozás nem tapasztalható-e valakinél; 4. nem részeges-e egyik-másik : 5. nem lovagolnak és kocsiznak-e a kon ventbeliek? Ezen hibák elbírálásánál azonban szem előtt kellett tartania a vizitátornak, hogy az illető hányszor követte el ugyanazon vétket, és liogy világi embereket is nagyobb mértékben megbotránkoztatott-e ez által? Ha csupán egyszer botlott meg, s nagyobb botrányt nem okozott, akkor a vizitátor valami megfelelő büntetést mért rá. Ha azonban már mint visszaeső volt ismeretes, és viselkedését nem volt képes törvényes módon kimenteni. akár előljáró, akár alattvaló volt, ügye a káptalan elé terjesztett ; (í. nem viselte-e magát valaki tiszteletlenül elöljáróival szemben. Ezt viszont úgy kell érteni, hogy valamelyik szerzetes a házfőnököt, a házfőnök a kusztoszt, a kusztosz a tartományfőnököt nem szokta-e kihívó, gyalázó szavakkal illetni, vagy akár előtte, akár háta megett, a többi szerzetes vagy világiak botrányára, nem szórt-e rá tiszteletlen, sértő kifejezéseket, vagy nem mulasztotta-e el távollétében parancsait és megbízásait teljesíteni? Ha valaki erről nemcsak vádolva lett, hanem a vád tanukkal kellőképen be is igazoltatott, a vizitátor köteles volt az ily esetet a káptalan elé vinni, l'gv azonban, hogv előbb tartozott a zárda lakóit összehívni - kivéve a növendék-papokat, a föl nem szentelt rendtagokat s a tinta-