Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitvallású evang. lyceum története; kapcsolatban a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház multjával. Ism. M. L. 345

350 TÖRTÉNETI IRODALOM. pánszláv mozgalmaival találkozunk, melyek a »Tót nyelv mívelő Társaság« melegágyából indultak világgá. Az 1848. törvények kihirdetése után a lyceum tanári kara, a mint ezt terjedelmes javaslata mutatja, »az uj viszonyok szellemében« akarta át alakítani az intézetet, de a szabadságliarcz megkezdése után a korosabb tanítványok eltávoztak (többen fegyvert fogtak) és 1848 májustól 1849 szept. 1-éig szünetelt a felső osztályokban a tanítás. A Thun Leo-féle Organisations-Entwurf követelményeinek az intézet kellő számú tanerők hiányában nem bírt megfelelni, a miért Attems gróf helytartósági elnök 1851. szept. 11. az iskolát magánintézetnek jelentette ki és a nyilvánosság jogától megfosztotta. Az egyházgyülekezet azonban nem csüggedett, hanem a szükségessé vált reformok megvalósításával iparkodott az absolutistikus kormányt kiengesztelni. 1854. a Bél- és Oonvent-utcza sarkán uj, 2 emeletes iskolaépületet emelt, melyet 1855. nov. 30. adtak át a használatnak. A tetemes költségek egy része Stromszky Fer. superintended útján a Gusztáv Adolf egyesület pénztárából került elő. 1856-ban Michnay rectorsága alatt ülte meg a lyceum fennállásának 250-ik évfordulóját. Az 1860. máj. hó 15. kelt császári rendelet alapján az egyházközség autonomiai alapon újonnan szervezkedett, az 1861. egyetemes gyűlés pedig uj rendszert honosított meg az iskolákban. Az utolsó két évtizedből a theologiai tanintézet különválását és a magyarhoni ág. hitv. egyház theoloyiai akadémiájának felállítását kell felemlítenünk (1882. szept, 12), a mit különben az egyet, gyűlés már 1810. vett volt fontolóra. A millennium évében pedig a Grassalkovich-téren állami segélylyel épült uj lyceum-épületet adták át rendeltetésének. A kötet végén a lyceum egyesületeit, gyűjteményeit, (köztük első sorban a Scliimkó-féle éremgyűjteményt), jótékony intézeteit és szertárait találjuk ismertetve. Szóba kerülnek azonfelül az 1788. Stretsko alatt megalakult Ifjúsági-Önképzőkör (Pozsonyi nemes magyar társaság) és a Német önképzőkör (1817-—94) múltja; végül peilig az ujabb időkben működő tanárok életrajzával és tanulók létszámának kimutatásával (1790-től kezdve 1895-ig) találkozunk. Az ismertetett munkát, mely irodalmunkra nézve valódi nyereséget jelent, melegen ajánlom olvasóink és könyvet vásároló közönségünk figyelmébe. M. L.