Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317

332 KOLLÁNYI FERENCZ. lb bosnyák népet mennyire rabul ejtették az eretnek tévelygések, megszánta a szegény vakoskodókat, és István fejedelemnél engedélyt eszközölt ki arra, hogy az obszervans testvérek, országában a nép megtérítésére vállalkozzanak. Igv keletkezett a boszniai vikariátus, melynek első főnöke a generalis egyik kísérője lett. Az itt letelepedett szerzetesek élete olyan példás, működésük eredményben olyan gazdag, önfeláldozó tevékenységük oly magasztos volt, hogy Nagy Lajos idejében a vallásos magyar nemzet tehetősbjei közül többen, itt nálunk is, zárdákat emeltek számukra. Az első hely, ahol megszállottak, a csanádegyházmegyei Cseri volt, a honnan sok éven keresztül maguk a szerzetesek is csak »cseri barátoknak« neveztettek, megkülönböztetésül a már régebben meghonosodott konventuálisoktól. A pápák, fejedelmek bizalma és a hivek ragaszkodása által folyton erősödve, 1444-ben a »cseri barátok« megnyerik IV. Jenő pápától az engedélyt, hogy különválva a bosnyák tartománytól, ahová eddig tartoztak, kiilön magyar vikariatust alakíthassanak. Ez alkalommal Julian bibornok, apostoli legátus, több konventuális kolostort az obszervansoknak ad át, amit IV. Jenő később jóváhagy. 1448-ban, ugyancsak a pápai követ meghagyásából, az esztergomi érsek közvetítésével, megkapják az esztergomi, lippai, debreczeni zárdákat. 1492-ben mindezt nemcsak megerősíti VI. Sándor pápa, hanem még az újlaki, szécsényi, pataki és pécsi konventeket is kiveszi a konventuálisok kezéből. Néhány évvel utóbb a konvcntuálisok kerekedtek felül. Pártfogóik : Drágffy Bertalan, Geréb Péter és más főnemesek, 1500-ban maguk elé rendelték Rákos mezejére az obszervansok magyarországi főnökét, és meghagyták neki, hogy a folytonos izetlenkedések megszüntetése és elkerülése végett, kövessen el mindent övéi között a konventuálisokkal létrehozandó egyesülés érdekében. Ha erre nem volnának hajlandók, legyenek elkészülve arra, hogy az országból kiűzetnek. A »cseri barátokra« azonban nem hatott sem a kérés, sem a fenyegetés. Az egyik közülök - az öreg Szopronczai István — nyíltan kijelentette, hogy : az egyesülés kérdésében sem a király, sem az ország parancsának nem fog engedelmeskedni, hanem inkább kivándorol hazájából. A dolog azonban nem került törésre, bár ismételten merültek fel a kSt fél közt egyenetlenségek, részint azon kérdés felett, hogy az obszervansok is közvetlenül az olasz generalis hatósága alá tartoznak-e, részint az apáczákról való gon-