Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317

KOLLÁNYI FERENCZ. valóknak, miként tanácskoztak, hogyan öltözködtek, milyen volt életük, erkölcseik, szokásaik, mily hibákat milyen büntetésekkel sújtottak stb. Egy szóval, a magyarországi ferenczrendiek beléletét akarjuk leirui a XVI. század első feléből. Forrásaink, a melyekből az erre vonatkozó adatokat merítettük, az ő saját tudósításaik. Levelek, a melyeket egymással váltottak, szerzetesi konstitucziók, a melyeket ők irtak össze, és határozatok, végzések, a melyeket tanácskozásaik alkalmával hoztak. Ezek közt az adatok közt nincs egy kivetni való, vagy csak gyanús sem. Amit mi az ő tudósításaikból átveszünk, ' azt nem a mi számunkra szerkesztették össze, nem bizonyos czélzatossággal számítva az utókor ítéletére gyűjtötték egybe, hanem írták egymáshoz, egymásnak használatára, egymásnak ellenőrzése mellett. Nem volt sem okuk, sem alkalmuk egyebet leírni, mint a tiszta igazságot. Meglátszik ez magukon az iratokon is. Oly közvetlenül, oly naiv nyíltsággal, annyi őszinteséggel s oly egyszerűen, minden czikornya nélkül szólanak ezek az elsárgult lapok hozzánk, hogy szinte megelevenednek szemeink előtt az egyes alakok, és úgyszólván belátunk mindegyiknek a szivébe, lelkébe, kedélyvilágába. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amit mi itt előadunk, az nem vonatkozik az egész magyarországi ferenczrendi szerzetre, hanem annak csak egy részére, igaz, hogy nagyobb, kiterjedtebb részére. Tudni való ugyanis, hogy ferenczrendi és ferenczrendi közt van különbség, nem ugyan a lényeget, a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármas fogadalmát tekintve, hanem azon kisebb eltérések szempontjából, a melyek a tartományi beosztás szerint, a helyi viszonyokhoz mérten, az általános szabályzatok ridegebb vagy enyhébb alkalmazásában állottak elő. Szent Ferencz úgy alapította meg az ő rendjét, hogy követői tökéletes szegénységben éljenek. A szabályzat első fejezete így hangzik: »a kisebb testvérek (minores) szabálya és életrendje ez : tudniillik a mi Urunk Jézus Krisztus sz. evangéliumát megtartani, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül. s erkölcsi tisztaságban.« Hogy milyen értelemben vette ő ezt a tulajdon nélkül való életet, azt később a hatodik fejezetben fejti ki: »a testvérek tulajdonokat maguknak ne szerezzenek, se házíit, se helyet, sem egyébb jószágot, hanem mint e világ zarándokai és jövevényei, szegénységben s alázatosságban szolgálván az Urnák, bízvást menjenek alamizsnáért. Ez a magasztos alázatosság legyen örökségtek, mely az élők országába viszen ; a melyhez, szeretett testvéreim, teljességgel