Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317

318 KOLLÁNYI FERENCZ. lb örök szeretet országába felvinni. Ne gyászold tehát őket mint halottakat — quum non eos amisistis, sed permisistis.1

) És mégis, daczára mindezeknek, ők átélték mindazon kinos gyötrelmeket, a melyek e korszakban a magyar ember szivén gyögyíthatlan sebeket égettek. Együtt aggódtak a jó lelkekkel a haza sorsán, együtt siratták pusztulását és együtt könyörögtek Istenhez irgalomért. A török által felperzselt városok és falvak füstölgő romjai meglátszottak a zárda falai között is. A rablánczra fűzöttek keserves jajkiáltásai elhallatszottak a kolostor czelláiba is. És az a szegény barát, a ki ott a hideg kövön térdelve, imára kulcsolt kezekkel esdette le Isten oltalmát és áldását szülőire, testvéreire, rokonaira, soha sem tudhatta, hogy azok melyik pillanatban milyen szerencsétlenségnek estek áldozatul. S azután voltak nekik maguknak is veszteségeik. Az a számos tagból álló család, a melynek feje »pater« az atya nevét viselte, a melynek tagjai egymást a »frater« — testvér nevén nevezték, a rend, melynek kötelékeibe tartoztak, mig szabályaihoz hiven az anyagiakban teljesen szegény maradt, napról napra gazdagabb lett azokban a veszteségekben, a melyek sorvasztó láz gyanánt rohamosan fogyasztották a szerzet életerejét. Az általános pusztulás elveszi nagy részüktől a mindennapi kenyeret, azt a néhány jól megérdemlett falatot, a mit úgy koldultak össze. Sokaknak nincs ruhájuk, hogy magukat az idő viszontagságai ellen megvédelmezhessék. Nap-nap után jobban érzik, nem a szegénységet, a melyet maguk cseréltek fel az élet örömeivel s a melyet megszentelt fogadalmuk, hanem a nélkülözés apró, kiuos tűszurásait, a melyek éppen azért elviselhetlenek, mert nem ejtenek halálos sebet, de szakadatlanul fájdalmassá teszik magát az életet. Az az áldott jó nép, mely eddig az ő » barát jaival« oly készségesen megosztotta mindenét, maga is a végső nyomorral küzd. Vagy a török igát nyögi, vagy elmenekült, vagy oly szegény, hogy alig van miből életét tengetnie. Ezeket még segítniök is kellene, ha volna miből, nem hogy tőlük várják a megszokott adományt. Ezek a kisebb, a mindennapi bajok, gondok. Vannak nagyobbak is. A portyázó ellenség ma itt, holnap másutt tölti rettentő kedvét. A pogány had nem tesz különbséget az Isten háza, a kolostor és a többi épület között. A vérszomj nem választja ') Levelezőkönyv 88.