Századok – 1898

Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294

302 WERTH EIMER EDE. geit képezte, most már megcsontosodott és az idők szelleméhez és szükségleteihez mért átalakításra vár«. Természetes, folytatja ő — hogy a magyarok háta borzong attól, ha történelmi kútfők alapján igazoltatik, mily jogtalanok a korona elleni követeléseik, minélfogva minden tudós mű, mely a királyi jogokért és a »factiosus aristocrata szellem« ellen szállott sikra, a magyar udvari kanczellária részéről ármánykodásoknak volt kitéve. Hormayr dicséri a könyvnek a főrendek ellen irányuló föllépését, mint a kik nagy vagyonukhoz mérten, vajmi keveset tesznek. Ok azt bizonyára »jacobinisticus«-nak fogják kikiáltani, mert hisz nagyon szeretik elhitetni, hogy ők alkotják »a hű udvari pártot«, miközben kitűnően értik, valahányszor csak terhek elvállalásáról van szó, »a. hódolatot ajkukra venni, de a köznemességet és szabad királyi városokat ellenzékeske(lésre sarkalni«. Hazafias magyarok végzi Hormayr már régóta sajnálják, hogy az udvar a tulajdonképeni néppel vajmi keveset foglalkozott, de túlságos figyelmére méltatta a főnemességet, mely bár a földbirtok és vagyonosság legnagyobb részét hatalmában tartja, de semmi esetre sem képviseli a népszerű és szellemi túlsúlyt. Mindezeknek az okoknak következtében Hormayr Piringer műve mellett szólalt föl, mely nem annyira a köznemesség ügye mellett kardoskodik, mint inkább azoknak a hiányoknak földerítésére törekszik, melyek Magyarország hatalmas hadi erejének kifejlődését még mindig gátolják.3) Piringernek a bandériumokról szóló műve nagy föltűnést keltett hazánkban. Nyomban fölmerült az az állítás, hogy őt a mű közzétételére a kormány bérelte föl2

) és teljes mértékben magára vonta ő a rendek gyűlöletét, melyek megbüntetését követelték.3

) »Piringer udvari titkárnak — írja Hager a császárnak -- sem megy jobban a dolga, mint Kollárnak és Pr,-ívnak, az ismeretes történetbúvároknak, kiket honfitársaik azért, mert a magyar államjogot történelmileg kifejtették és a nemesség némely vélt előjogait érinteni merészelték, ugyancsak rossz szemmel néztek«.4) A harag első fellobbanása után azzal ') Homayr véleménye. Hogy Piringer népszerű irata csakugyan megjelent-e vagy sem, ez olőttem ismeretlen. 2) Hager "Wallishoz, 1811. jan. 24. a bécsi közös pénzügyminisztérium levélt. s) "Wallis gr. véleménye 1812. okt. 1-éről a magy. udv. kanczellária 1812. szept. 17. előterjesztéséhez. Államtanácsi okiratok. ("Bécsi áll. levélt.) »Gerade diese Wärme in Vertheidigung der königlichen Rechte hat ihm den Hass der Stände zugezogen und sie haben sich nicht entblödet ein Gravamen gegen ihn zu führen«. Piringerre nézve 1. Krones : »Aus Österreichs stillen und bewegten Jahren«. 49., 53., 55. 1. 4) Hager 1811. ápr. 28-iki előterjesztése.