Századok – 1898

Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294

A MAGYARORSZÁGI CZeNZITRA TÖRTÉNELMÉHEZ. 303 igyekeztek magukat Piringeren megbőszülni, hogy művét számba sem vevék.1

) De ha Hager abban a reménységben élt. hogy Piringer műve nem fog czáfoló iratot maga után vonni, mivel »józanul senki sem léphet föl ellene«,2) ugy e föltevésében alaposan csalatkozott. 1811. deczember havában ily czimí'í mű kéziratát nyujták be a czenzurához : » Anti-Piringer seu breves reflexiones historico-juridicae ad partem I. opusculi sub tit. Ungarns Banderieu«. Ez csakúgy hemzsegett a Piringer elleni kifakadásoktól, melyek őt »a magyar törvények gonosz elferdítőjének«, »rágalmazónak« »Machiavelli«-nek nevezek. A czenzor, abból a nézetből indulva ki, hogy szükséges útját vágni annak a föltevésnek, mintha a bécsi czenzura minden, »a korhadt magyar alkotmány« javára szánt közleményt elnyomni akarna, az ellenbirálatra nézve az »admittitur«-t hozta javaslatba. Hager nem merte a kinyomatást saját felelősségére engedélyezni, mert, szerinte, a névtelenül benyújtott vitairat számos, általa megjelölt közjogi tévedést tartalmazott. Az csak arra alkalmas, így szólt ő a császárhoz, hogy a közvéleményt félrevezesse és a magyarok nyakasságát, mely az országra ép most »oly sok rosszat áraszt«, még fokozza, Ő tehát az ellenbirálatot a császár elhatározása alá bocsátá, azzal a kéréssel, hogy mielőbb dönteni kegyeskednék, mivel minden késedelmeskedés ujabb panaszokat vonna az ép egybegyűlve levő rendek részéről, maga után.3) Piringer, kinek könyve ekkora nagy port vert föl, születésére nézve magyar volt. Érthetetlen tehát Mayláth György grófnak, a személynöknek, az a merész kijelentése, hogy az udvari titkár megbüntetésére irányuló követelés teljesen jogosulatlan, mivel ő »nem honfitársunk«.4

) Piringer már 11. .József korában mint kerületi titkár működött Nyitra megyében. Mikor ez az állás, az alkotmány visszaállítása következtében megszűnt, a magyar hazafiak gyűlölete5

) teljes mértékben kitört ellene. 1792-ben »Babuk oder der Volksverläunider«

6) ') U. ο. η ό. ο. a) Hager előterjesztése 1811. cieez. 13-áról. ') Diarium 283 1. »Si enim popularis noster noil est, quo jure poenae contra eum petatur, qui nostris non subest legibus.« 5) Hager előterjesztése 1810. máj. 2-áról. 5) Meusel, Gelehrtes Deutschland VI. köt. 109.1. azt mondja, hogy »Babukot« Piringer irta. Ezzel szemben Ballagi Géza, A politikai irodalom 765 1. ezt a művet Alxinger osztrák költőnek tulajdonítja. Ez már azért sem lehetséges, mert a szerző, előszavában, majd a 10. lapon és más helyeken magát magyarnak nevezi, a mi mindenesetre találó Piiingerre, de nem Alxingerre nézve, ki bécsi volt. S hogy mindezt betetőzze, maga