Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - I. közl. 230

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A haldokló erdélyi fejedelemségnek egyik legérdekesebb, drámai fordulatokban gazdag fejezete Thököly Imrének a »kurucz király«-nak erdélyi fejedelemsége, az ő itteni »pünkösdi királyság«-a. Thökölynek, mióta a magyarországi bujdosók vezére lett, állandóan előtte lebegett, mint vágyainak egyik czélpontja, az erdélyi fejedelemség. Anyai ágon rokona volt a dicső emlékű Bethlen Gábornak s örököse gazdag erdélyi uradalmaknak, melyek neki zsenge ifjúsága idején, magyarországi váraiból kiüldöztetve, menedéket nyújtottak. Erdélyben talált, mint a bujdosók nagy része, menedékhelyet, uj hazát ; onnan kapta vitézi és vezéri pályafutásán az első erkölcsi és fegyveres támogatást; de nagy tehetsége és nagyravágyása csakhamar önállóságra sarkalták s a hadi szerencse is hozzájárulván, a szultán 1682-ben már Magyarország fejedelmévé teszi s Felső-Magyarországnak egy ideig tényleg uralkodó fejedelme. Az erdélyi politika, ha ekkor már Thökölyvel nem is egy úton, de legalább párhuzamos irányban halad, a merre a közös török szövetség és pártfogás kívánja. De a császári hadak győzelmei s a török rohamos térvesztése Magyarországon az erdélyi politikát forduló ponthoz juttatták : a török védnökség alól a magyar királyé alá menekülésre. S itt válik el Apafi és Teleki politikájának iránya véglegesen a Thökölyétől. Az erdélyi kormányférfiak számot vetnek az új politikai és hadászati viszonyokkal és az ebből következő kényszerhelyzettel, 1685-től kezdve fokról fokra engedve az önálló fejedelemség függetlenségéből, 1688 máj. 9-én aláírják Caraőának a szebeni nyilatkozatot, melyben Erdély kijelenti elszakadását a portától s elfogadja a magyar korona fenhatóságát. »Két gonosz közül — a mint Teleki mondá jobb