Századok – 1898

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A b. Orlay s gr. Serényi család 200

228 THAL Y KÁLMÁN. utánanézni. A minthogy örömömre meg is találtam ezeket. Ugyanis a XYI-ik század közepéről összeírt helységnevek között az I. köt. 162. lapján 1560-ból említtetik 22. sz. a. Kis-Serjéti és 1563-ból 37. sz. a. Nagy-Serjén. Ugyané kötet 209. 1. említtetnek egy 1564-iki adó-rovásból Serjéni Pál mint Kutina ura, Serjeni Farkas és Miklós mint Nagy-Szőlős urai, Nagy-Serjén pedig, mint pusztuló falu. »Itt állott a Serjéni-család nemesi kúriája, s most is a Serjéniek kezén találjuk : de csak két háza ép, a többi el van pusztulva.« Továbbá (213. 1.) Hahoncza falu birtokosául Serjéni Mihály (a füleki kapitány) iratik. Még bővebb adatokat meríthetünk azonban úgy Kis-Serjén és Nagy-Serjén ikerközségekről, valamint magáról a Serjéni-családról a Il-ik kötetből, úgymint e két helység tüzetes ismertetésénél, 292 — 293.1.Kis-, és 433. 1. Nagy-Serjén ezím alatt. A nagyszorgalmú monographus levéltári búvárlatok alapján megállapítja e két falu fekvését, melyek a vármegye keleti szélétől nem messze, Aradmegye határai felé, a Marostól éjszakra, Pécskához közel, egymás mellett állottak : a megye történelmi térképén Borovszky ki is jelöli helyöket. A mit a Serjéni-család régibb tagjairól ír, e helyütt nem érintjük; csak az általunk föntebb említettekre vonatkozó egy-két tételt idézünk : »Az 1550—52. évi hadjáratok Kis-Serjént is nagyon megviselték. Lakosai elszéledtek, úgy, hogy az adó-rovó még 1555-ben sem tudta őket összeírni. Ekkortájt már Ferencz utódai (fiai!) Pál, Mihály és Gábor, (helyesebben: Mihály, Pál és Gábor!) voltak a falu földesurai, s ők telepítettek az üresen maradt telkekre szerb jobbágyokat. Az örökösök megosztozván, Kis-Serjén Pálnak jutott ... A lakosság ágról szakadt szegény emberekből állt, kik 1560-ban csak 3, 61-ben és 64-ben csak 4 porta után tudtak adózni. Mire következett Gyula vár bukása 1566-ban, és a falu végképen elpusztult. Többé hire sincs.« Csak annyiban még, hogy az odatelepített rácz jobbágyok a Serjén magyar hangzású nevet Sirián-, Siriány-va torzították, mely néven élt még az mint puszta 1757. és 1762-ig, s 1774-ben Magyar-Pécskának volt tartozéka. De »ma már hiában keresünk ilyen nevű pusztát ott ; nevével együtt a helyszínén emlékezete is kihalt«, — írja Borovszky, a ki a Serjénicsaládról, a XVI. század 60-as éveiről szólván, megemlíti még: »A Kis-Serjéni-család az ország északi , részein még sokéiig virágzott. Pálnak Haraklányi Massay Ágnes volt a felesége; Mihály és Gábor Zemplén, Abaúj, Borsod, Gömör, Szabolcs, Szatniár és Bereg vármegyékben szereztek tömérdek vagyont; egy Kis-Serjéni Ferencz /a Pál fia.?) 1590-ben Bihar vármegyei birtokos volt.« (293. 1.)