Századok – 1898
Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. Ism. Wertner Mór 139
148 történeti irodai,om. temesmegyei Kenézrekesze (44) 1258-ban a Szerdahely nevet is viseli (Fejér IV 2, 482), az ugyanazon megyebeli Újfalu (68) 1415-ben »Vyfalu alio nomine Beneche« (Zichy-okmánytár VI, 478). A valkómegyei Boró nevű várnál kétségbe vonja a szerző, vájjon a Wenzel V, 78 alatt 1293-ban előforduló Castrum Boro a valkói Boróval azonos-e ? Kételye jogos, mert ez Wenzelnél olvasási vagy sajtóhiba; Boro ez, illetőleg az Alsó-Ausztriában lévő Rohrau vár, melynek falai előtt 1291-ben magyarok és osztrákok között folyt a harcz. Ne ν na város meghatározásáért, melyben szerző a mai Levanska-Varost felismeri, fogadja különös elismerésünket. A baranyamegyei Sitk (522) fekvését biztossággal nem ismeri ; utmutatóul szolgáljon, hogy 1302-ben »de sancta Elissabeth alio nomine Sytk nominatum de juxta Alma« előfordul (Anjoukori okmánytár I, 45); a vasmegyei Szentkútnak neve 1198-ban »sacer fons« (Wenzel VI, 194). A harmadik kötet Zala, Veszprém, Fejér, Tolna, Komárom, Győr, Sopron és Moson-megyét tartalmazza, melyeknek egyike (Zala) maga 13 nyomtatott ivet tesz ki. Itt is a kidolgozás szépségeit úgy kell kiemelnünk mint a II. kötetnél. A zalamegyei Csernecz szabatos meghatározására szolgáljon Wenzel VIII, 130, hol 1265-ben »Chernech juxta Lindvam« fordul elő. A fejérmegyei vitáni vár előfordul már 1324-ben (Wenzel IX, 117). A komárommegyei Leal, melyet szerző (506) egyszer Léllel, máskor Lovallal azonosít, kétségkívül csak egy helységnek felel meg. A középkori »Komáronmegye« elnevezésnek, melyet szrzőnk állhatatosan e kötetében használ, nagyon fog a philologia örülni, én csak azt merem megjegyezni, hogy a németek még ma sem ismerik a »Komorm« hanem Komor« városát és hogy a szomszédos Sopron, MOSOM, és Pozsowmegye a Komárow névre emlékeztet. A győrmegyei Szentiván (558) már az Árpádok alatt is viselte e második nevet; előfordul 1222-ben mint »Vrüegang aliter S. luan« (Wenzel VI, 412), 1232-ben mint villa Ang (Hazai okmánytár VIII, 28.), 1266-bau mint Vrunkang (Wenzel III, 132). Minden megye után szerző annak főispánjainak sorozatát adja. Tekintettel arra, hogy éppen a XV". századbeli archontologia még a legismeretlenebb és hogy éppen e században már többnyire jól ismert családokkal van dolgunk, szerzőnek ez archontologiai kirándulása, habár teljességre nem támaszthat mindenütt igényt, minden elismerést érdemel. Záradékul még kiemeljük, hogy szerző első kötetében művének befejezése után annak kimerítő tárgymutatóját ígéri, mely a megyénként szétszórt anyagot egyesítendi s a mű