Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. Ism. Wertner Mór 139

142 történeti irodai,om. heli okiratot is idéz, akkor ezzel az illető helységnek azon korban való létezését ép oly hitelesen bebizonyította, mintha ahoz száz okiratot felhasznált volna; de ezért — úgy hiszem senki se mondana neki köszönetet. Hisz a kútfőt nemcsak azért idézik, hogy az olvasó vagy a kutató a szerző állítását ellenőrizze, hanem azért — és az a főczélja — hogy a kutató annak révén további önálló és kiterjedtebb tanulmányokat művelhessen s így kézzel fogható, hogy a »minél több, annál jobb« sehol sem helyesebb és hasznosabb, mint itt. A középkor erőszakolt latinra fordításai az állandó helyesírás hiánya mellett magával hozzák, hogy valamely földrajzi tárgy majdnem minden okiratban — pedig itt nagy és hosszií időtartammal van dolgunk — eltérőleg iratik; azért úgy a nyelvészetre, mint a kutatóra nézve szükséges, hogy az elég gyakran látszólag másként megnevezett tárgyak felismerhetősége czéljából minél több okirati adatok álljanak rendelkezésére, melyekben a megjelölésnek és Írásmódnak az évek folytán fellépő változtatásai kitüntetve legyenek. Az okmányok azonban még más tekintetben sem hasonnemüek; egyikük pl. csakis a bizonyos tárgy puszta nevét mondja, a nélkül hogy meghatározására a legkisebb kísérletet koczkáztatná, másikuk pedig már kimerítőbb, a mennyiben a helység fekvését·, jellegét (vájjon város, falu, puszta stb.), lakosairól szóló adatokat, birtokosait, adózási viszonyait, jelentőségét (vásárát, vámját, igazságügyi és gyülekezet viszonyait) tartalmazza; bárminő álláspontot foglalunk is el, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy az, a ki e könyvet használja, csakis sok kútfő idézése mellett kutatási vágyát különféle irányban kielégítheti. További kérdés — és ez, habár számos körök nem szívesen és akkor is csak egyoldalulag vitatják, felette fontos a következő : használjunk-e kiadatlan, kiadott vagy mind e két osztályhoz tartozó kútfőket? Erre már nem könnyű röviden válaszolni. A kiadott kútfőnek, vagy szabatosabban mondva a kiadott okiratnak az az előnye, hogy könnyen olvasható és hozzáférhető s hogy a könyv olvasója maga a kiadott okmány idézésébe becsúszott valamely sajtóhibát valahogy helyreigazíthatja. Ahhoz még az is járul, hogy az árpádkori okiratok ~~ habár különféle könyvekben - majdnem összességükben ki vannak adva, a mit az Anjou-és különösen a Hunyadiak korabeliekről sehogysem állíthatunk. Kiadatlan okmányok tanulmányozásához oly szakjártasság kell, melyet a legkevesebb olvasó és kutatónál találunk s miután az okiratok az ország legkülönbözőbb helyein s elég gyakran alig hozzáférhető magánlevéltárakban vaunak elhelyezve, — miután továbbá a kiadatlan okirat idézésébe