Századok – 1898
Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. Ism. Wertner Mór 139
143 történeti irodai,om. .becsúszott sajtóhibának helyreigazítása az okmány hasznavehetőségét sokszor illuzóriussá teszi s az idézett forrás megjelölésében a levéltáraknak az évek folyamán áthelyezések és újralajstromozások által történő változtatásai az idézett kútfőt későbbi kutatók részére teljesen hasznavehetetlenné teszik, úgy látszik, hogy a szerzőnek tulajdonképen csakis kiadott kútfőket kellett volna használnia, csakhogy itt is a könyv .czéljára való hivatkozás vétójával közbelép. Lexikon-féle könyvek nem igen tűrik a pótlékokat és helyreigazításokat ; kell, hogy a teljesség mintaképei legyenek ; sehol sem vagyunk annyira hozzászokva mint itt, hogy a keresettet azonnal megtaláljuk s igen boszantő volna, ha egy »történelmi« földrajzban valamely a könyvben tárgyalt korszakbeli helységre nem akadnánk. Ily teljességet szerzőnk kiadott kútfőknek kizárólagos használata mellett soha el nem ért volna, mert a hunyadiakkorabeli okiratok csak elenyésző csekély számban vannak közzétéve és mert számtalan földrajzi tárgyat a közzétett korábbi korszakbeli okiratokban egyszerűen azért nem találunk, mivel e tárgyak akkor még nem is léteztek. Szerző tehát az egyetlen egy helyes uton járt, midőn állandó figyelemmel a már közzétett kútforrásokra, művének oroszlánrészében a kiadatlan forrásokat használta, a mit persze tőle, az országos levéltár allevéltárnokától és par excellence szakembertől legnagyobb bizodalommal elfogadunk. Az országos levéltár óriási anyagán kívül még igen sok részint nyilvános, részint magánlevéltárt kutatott át és a felhasznált okiratok hasznavehető•ségét a leggondosabb megjelöléssel lehetővé tette. Vájjon azonban az óriási anyag mellett a mennyiségi teljesség mintaképételérte-e, s vájjon egyik vagy másik olvasója könyvében valamely helységet hiába keres, ez oly kérdés, melyre csak hoszszabb idő múlva s miután a könyvet igen sok kutató használta, lehet válaszolni. Ez irányban esetleg már ma mutatkozó hiányok csak látszólagosak és a tárgymutató megjelenése előtt írről egyáltalában beszélni sem lehet; nekem azonban úgy látszik, hogy szerző még azon esetben is, ha egyik vagy a másik tárgy figyelmét tényleg kikerülte volna, vagy a tőle felhasznált anyagban sajnos — elő sem fordult volna, a lehetőség keretében mindent elkövetett, a mit egyes ember ily óriási anyag feldolgozásánál elkövethetett. Egyet azonban az iigy érdekében mégis akarok kiemelni, mert a könyv hasznavehetőségét esetleg előmozdíthatná. Előfordul helylyel-közzel (pl. a II. kötet 137. oldalán Futak-nál DL. 344.), hogv szerző valamely levéltárban őrzött oly okiratokat, melyek már ki vannak adva, kiadatlanok gyanánt idéz a nélkül, hogy e
