Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Hundert Jahre sächsischer Kämpfe. I. n. Ism. Márki Sándor - 834. o.

történeti irodalom. 849 Németország annyira lelkesedett Magyarországért, liogy a szász ifjaknak egy emlékirattal Frankfurtba küldött bizottsága semmit sem végezhetett. Mikor azután a forradalom szelleme Budapesten minderősebben nyilatkozott, és szept. 12. a szászok szerint határozatra képtelen ház elfogadta az unió foganatosítására írt törvényjavaslatot, szept. 19. hat szász képviselő lemondott azon a czímen, hogy a ház lelépett a törvényes térről, mire Kossuth beszéde után a ház árulóknak nyilvánította őket. A többi szász képviselő egyenként szállingózott haza. Szeben széke szept. 29. köszönetét nyilvánította nekik, az uniót el nem ismerte, a minisztérium iránt való engedelmességet pedig megtagadta. Okt. 20. már polgárvér folyt Nagy-Enyeden. Novemberben, többnyire tanúlókból, már föl volt szerelve a szászok 1253 főnyi uj vadász-zászlóalja s mindenütt fölfegyverkezett a száz polgárőrség. Deczember 3, az Olmützbe küldött szászok nemzetöknek az »összmonarchia« országgyűlésébe való meghívását s közvetlenül a császári hatalom alá helyezését kérték, mire decz. 21. kegyes választ kaptak az új uralkodótól, kinek trónraléptét decz. 27. a szebeniek nagy fénynyel ünnepelték. 1849. márcz. 17. Csányi a szászokat árulóknak nevezte, Roth Lajost pedig a kolozsvári vértörvényszék május 11. kivégeztette, pedig ez halála napján írt búcsúlevelében is kijelentette, hogy sem életében, sem halálában nem ellensége a magyar nemzetnek. »Katonák, tanuljatok tdTe, mint kell halni a népért« szólt főbelövetése után katonáihoz a magyar százados. A szászok forradalmi történetének legkritikusabb pontja az oroszok behívása. 1849. febr. 1. Engelhardt tábornok 3320 emberrel s 8 ágyúval vonult be Brassóba, február 2-án pedig Skariatin 1850 emberrel s hat ágyúval Szebenbe, hogy megmentse őket Bem ós a székelyek »dühétől.« »Ily viszonyok közt — mentegetőzött egy szász lap — éppúgy igénybe lehetett volna venni török vagy khinai csapatok, mint svájczi vagy éjszakamerikai ezredek segítségét.« Katonai s nem politikai kérdésnek tekintették az oroszok bevonulását. Erdély sorsa azonban Magyarországban dőlt el. Midőn a szebeniek 1849. aug. 18. először ünnepelték az ifjú császár nevenapját, egyúttal a világosi fegyverletételről is értesültek. Azok győztek, kik nem értették meg a kor szellemét.1) Bach. a torlaszok minisztere, ki mezitlább vett részt a körmenetekben, nem tetszhetett az evangelikus szászoknak. 4 Schiller W., Die Revolution von 1848,49. 129 — 158. 1. Teutsch Fr., Die Sachsen im Jahre 1848 49. U. o. 159 — 202. 1.