Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár VI. kt. Ism. K. L. 825. o.

832 történeti irodalom. 832 Egyik sem ért sokat, mert Rákóczy meghalt, s utána a székelység nagy része a Kemény híve lett. Az ő levelezése 1661-ben a legsűrűbb. A hangulat mindenütt izgalmas. Hírek kelnek, s minden levél újságokkal tele. Félnek, kérnek, biztatnak és panaszolnak. Egymást érik Kemény szigorú rendeletei. — Lázár Istvánnak hadi készületekre ad utasítást; Apor Lázárt szabadon engedi s nemességet igér az olyan jobbágyoknak, kik szökött, vagy otthon maradt nemest visznek hozzá. Az udvarhelyszéki foglyokból egyet felakasztat, Fogarast erősítteti, s mindegyre büntet. »Maholnap más bírt hallatok, — írja -legyetek emberek, készüljetek, vigyázzatok.« — Szeptember 22-én a német hadak visszavonulását okolja meg fogarasi kapitányhelyettesének, s egy héttel azután az őrséget és összes híveit buzdítja. Általában a biztatás ritkán hiányzik soraiból, s szigorú kegyetlensége gyakori (1179—1187.). Apafi emberei a székelyek között és közelökben a legtöbb helyt szorult helyzetben voltak. Bárdi István panaszolja az adóbehajtás nehézségeit : »Jóakaratja szerint senki semmit nem ád« és »imide amoda elrejtegették bonumokat« A csíkiak kétszinűsködnek Apafival szemben, s a Kemény-párti Lázár István biztatja Petky Jánost ügyök jó állásáról. Kedvező híreket ír. A török táborban »igen megzerdültek magokban, de bizony jobban megzerdiïlnek.« Ezalatt Bárdi állapota még bizonytalanabb. Brassóból katonákat kér útja védelmére, mert a székelyek leskelődnek reá, s ott a török seregről rossz hirek szállongnak. Kemény hivei eléggé örülnek ezen s Lázár István újabb levele szívesen terjeszti a jó újságot (1188., 1189., 1190., 1191.). Kemény János valóban csakhamar bein dúl és most egyre jön a különféle értesítés, utasítás (1193—1208.). Január elseje körül Marosvásárhely környékén és a Küküllőknél bujkál hada. »Nappal erdőben s puszta templomban beállanak, ugy leselkednek az Maros mellett Nyárádtő táján« (1209.) Január 23-án aztán Nagy-Szőllősnél minden eldőlt: Apafi maradt az ország ura. Egyenként hódolnak meg neki a székelyek, városok és főurak, miközben a benn maradott törökség gondatlanul éli világát. Márcziusban vigyázatlanságukból Marosvásárhelyen »tűz támadván, két sor utczának egyik része megégett« s »ha az Isten az szelet meg nem fordítja, talán egy ház sem maradott volna«. Ozv. Gyulaffi Lászlóné is dulásuk miatt- kénytelen a fejedelemhez fordulni Szent-Demeterről (1214.. 1226.) Még a küzdelmek utóíze az a per, melyet Petky és Lázár István folytatnak 1665-ben és 66-ban bárom csíki székely ellen, kik azzal szidalmazták őket, hogy »miattok romlélc el Csík* (1235.).