Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár VI. kt. Ism. K. L. 825. o.

történeti irodalom. 833 Az 1666-ik évben kezdődik Toroczkó és Aranyosszék határügy rendezése. A négy oklevél, mely ezzel foglalkozik a Thoroczkay családtól került elé. — Utánok pár tanuvallatás, adomány, két Rozsnyai Dávidra vonatkozó okirat (1271., 1283), s Petiden Miklósnak egy »tréfás irása« között (1277.) sokáig Béldi Pál neve visz főszerepet. 1670—78-ig az Oklevéltár tulnyomólag az ő ügyéről nyújt felvilágosítást (1264 — 1319.) Ott látjuk őt előbb mint nagybefolyású tanács urat, ki beleszól az ország minden fontosabb ügyébe, aztán figyelemmel kisérhetjük, hogy mint támadja meg a gyanú, hogy kerül börtönbe; miként üldözik híveit és hozzátartozóit, s hogy mennyit fárad érte neje, mig újra kiszabadúl. A felkelés csak ezután akart igazán megindulni. 1677 deczember tizedikén Káinoki Farkas kér tanácsot Bélditől a mozgalom ügyében. Udvarhelyszék rendei nyugalomra intik Háromszéket, meggondolván ennek az szegény hazának gyenge állapotját és kicsin alkalmatossággal következendő végső romlását«. Csík-, Gyergyó és Kászon mentegetőznek, s 1678 jan. 4-én Brassóba a felkelés ellen »a katonákat behozták Besztercze-székből.« Béldi embereinél nincs semmi kitartás. Cserei György január 27-én írja, hogy »szöktön szöknek« s »az ott maradott néhány katona azt mongya, hogy ők haza mennek, hogysem mint az többi otthon üljön, s ők ketten hárman őrizzék a zászlót.« Csakhamar az egész felkelésnek vége s utána részeseit büntetik. Béldinek brassai szállását is összekutatják. de alig kapnak valamit. Azonban annál több a lefoglalt ló és marba, melyekből a fejedelem bő kézzel osztogat. — Az ország ismét lecsendesül, s az összeesküvés bujdosói haza teregetnek. Közűlök Szentgyörgyi Mihály és Kápolnási Pal 1680 június 15-én tesznek hűségesküt. Már a kötet végéhez közeledünk, midőn a Maros-széki határnevek tűnnek elünkbe egy régi református köri-anyakönyv adataiból. Főként nyelvészetileg érdekesek. Számuk a hétszázat is meghaladja és igen figyelemreméltókat láthatunk köztük. Már előbb van egy oklevélben Lebed. pataka (1291.), itt pedig István övi árka, s Zomba, mely egy dunántúli falunak is neve. Sok köztük az ismeretlen jelentésű név, s van pár elavult szó is. Többek között I lardon begy. Uver, Csárna, Ponya, Göszpering (és Göts Pering), Bancza, Váczván, Hira donna. Güzpiing, Gorzsád száda, Kurtoriumos, Terebits, Porgolátra menő, Csícsaly, Bésen pataka. Aztán Gyércsere vagy Dércsel. Törvényfa, Lók, Csegely, Orotvány, Tölgy gyakor és Kányás szugolya. Nagy értékűek a legutolsó darabok is. Ezekből a főrész SZÁZADOK. 1897. IX. FIZET. 54